A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben
csátani állásából, ha pedig visszaéléseket követett el a forradalmi törvényszék élé kell állítani.18 Előfordultak olyan esetek is, amikor az üzemek régi tulajdonosai a rendeletek kijátszásával akarták a üzemeket továbbra is a saját hasznukra biztosítani. A böhönyei téglagyár volt tulajdonosai” feljelentették a megyei direktóriumnál a községi munkástanácsot a »jogtalan és illetéktelen államosítás« miatt. A volt tulajdonosok arra hivatkoztak, hogy a szocializálás idején'10 csak 17 munkása volt az üzemnek. A községi munkástanács — április 18-i jelentésében ■—• továbbra is védte eljárásának törvényességét, hangoztatva, hogy az államosítás idején nem 17, hanem 25 munkása volt a téglagyárnak. A volt tulajdonosokat, miután azok félre akarták vezetni a hatóságokat •—■ s ezzel ki akarták játszani a törvényes rendeleteket is — a munkások nem választották be a gyár új üzemi vezetőségébe.11 Ám arra, is találtunk adatokat, hogy a munkájukat hanyagul végző új termelési biztosokat a munkások csakhamar lemondatták megbízatásukról. A legtöbb üzem részletes munkáslétszám kimutatásokat is csatolt a szocializálási iratokhoz és jegyzőkönyvekhez, amelyekből a munkások és az adminisztratív apparátus létszámának egymáshoz való viszonya is megállapítható s amely -— következetesen — mindig a termelésben részt vevő munkások javára volt a kedvezőbb. E létszámadatok, valamint a vagyonleltárak, az üzemfelszerelési lajstromok sok felvilágosítást nyújtanak a mai ipari-közgazdászok számára is, és egyben az ötven éves fejlődésre is sok-sok következtetésül szolgálhatnak. De haszonnal lehet forgatni —• még ma is néhány üzem —- félszázados termelési adatait. A függelékben közzétett adattárunkban részletesen lajstromoztuk a megye és Kaposvár azon üzemeinek adatait, amelyet 1919 tavaszán a somogyi munkásság szocializált. Az adattár tartalmazza az üzemek nevét, telephelyét, a szocializálás időpontját, a termelési biztosok, az ellenőrző munkástanácsok, a munkástanácsok tagjainak, a bizalmi férfiak neveit, a munkások létszámát s az üzem munkájával kapcsolatban több olyan megjegyzést, amelyek az üzemek felszereléseire s leltáraira vonatkoznak elsőrenden. Az adatok nemcsak a helyi ipartörténeti visszatekintés céljait akarják szolgálni, hanem e félszázados adatok alapul szolgálhatnak — (mint fentebb is említettük — néhány közgazdasági tanulság levonására napjainkban. * * * A Termelési Biztosság az üzemek szocializálása után azonnal hozzáláthatott az ipari termelés feltételeinek a megteremtéséhez. [Munkáját, s egyben a gazdasági élet normális menetének a kialakítását, — a gazdasági bajokat alapvetően meghatározó antant blokád következtében — a háborús anyaghiány rendkívüli mértékben hátráltatta. Különösen az építkezéseknél kellett súlyos anyaghiánnyal küzdenie. Május 10-én már felmérték a megye területén az építési anyagkészletet. Bár ez az intézkedés hasznosnak bizonyult — a megye székhelyétől távol eső üzemekben és kereskedőknél jelentős anyagkészleteket sikerült felderíteni,” lé99
