A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kanyar József: A Somogy megyei iparigazgatás és a szocializált ipari üzemek 1919-ben

nyegében a Biztosság, a súlyos anyaghiányt, ezzel felszámolni neon tud­ta, nem is tudhatta. Az építési anyaghiány a nyári hónapokra katasztrofális méreteket öltött. A július 20-án alakult Megyei Építési Direktórium nem is foglal­kozhatott új építmények tervezésével, csupán a meglevő épületek ta­tarozására fordíthatta energiáját.23 Még katasztrófálisabb volt azonban a szénhiány a megyében, ahová 1918. november 30-án érkezett meg az utolsó szénszállítmány. A hiány miatt az egyes üzemeknek, különösen a malmoknak és a villanytele­peknek már több helyütt be kellett szüntetniük az üzemeltetést.24 A szén és a fahiány következtében az igali járás 15 téglakemencé­jének több mint a fele (8) nem tudott üzemelni. 741 000 tégla volt e ke­mencéknek a Tanácsköztársaság előtti kapacitása, amely így — az üzem­anyag hiányában —- törtért kiesés következtében 385 000-re, csaknem 50 százalékára csökkent.25 Bár csak 165 vagon volt a megye összes szénszükséglete,20 ezt a mennyiséget sem sikerült teljes egészében biztosítani a Termelési Biz* tosságnak.27 A szocializált üzemek egy hónapra elegendő szénszükségletéről szóló kimutatás szerint a 1) Rózsa-féle kelmefestő- és vegytisztítógyárnak 3, 2) a kaposvári villany-, víz- és csatomaműveknek 20, 3) a sörgyárnak 2, 4) a Hazai malomiparnak 6, 5) a Termelők gőzmalmának 10, 6) a Mayer- féle kocsigyárnak 1, 7) a kaposvári azbeszt és cementárugyámak 3, 8) a Havasi vajvállalatnak 10 q, 9) a kaposvári téglagyárnak 25, 10) a vas­gyárnak 10, 11) a nagyatádi villanytelepnek és malmoknak 25, 12) a tabi és marcali téglagyáraknak 16, 13) a csurgói lengyárnak 10, 14) a külön­féle kisebb üzemeknek pedig 34 vagon szénre volt szükségük, s arr< kérték az Országos Szénbiztosságot, — amely a szénszükségletnek csak egy hányadát tudta biztosítani -—, hogy az igazságos elosztás miatt a Ke­rületi Termelési Biztosság részére eszközölje a szénkiutalást, hogy az a helyi szükségleteknek megfelelően szétoszthassa. így nem fordulhat elő, hogy az egyik üzem, mint pl. a Kaposvári Cukorgyár — bár nem lévén kampánya — szénfelesleggel rendelkezzék, ugyanakkor a Nagyatádi Fo­nalgyár — bár több mint 100 munkást foglalkoztat — szénhiány miatt szüneteltesse az üzemét.28 Bár a Népgazdasági Tanács földművelésügyi főosztálya a Somogy megyei termelőszövetkezeti központ kötelékébe tartozó 620 000 kh29 te­rületű gazdaságok cséplési tüzelőanyaggal való ellátására nagy gondot fordított, — mivel június 29-én kelt leirata szerint90 »Budapest közélel- mezését elsősorban az ezen gazdaságokból származó termelvények van­nak hivatva biztosítani« — mégsem tudta a megye a cséplési és az őszi szántási szénszükségletet biztosítani. Az anyaghiánytól való jogos aggodalom az iparosok üzemműhe- lyekbe való szervezését is megnehezítette.31 Egymás után jelentették a Termelési Biztosságnak a nagyatádi, a csurgói és a lengydltói járás po­litikai megbízottai, hogy a falusi kisiparosok az anyaghiánytól való félelem miatt nem hajlandók szakcsoportokba, illetve üzemműhelyekbe tömö­100

Next

/
Thumbnails
Contents