Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről

Az 1956 nyarán bevezetett újabb intézkedések nyomán 130 000 főre csökkent a néphadsereg létszáma, emiatt nagyon alacsony, átlagosan 5-600 fős állománylétszám jellemezte az ezredeket.4

A határőrség esetében kisebb léptékű, esetenként pozitív változásokat is eredményezett az ÁVH visszahelyezése a BM. irányítása alá, például büntető- eljárást indítottak több, törvénytelenségeket elkövetett vezető beosztású tiszttel szemben. A déli határvidéken alakították ki a határőrsök legsűrűbb hálózatát, ide összpontosították a legtöbb emberi és technikai erőforrást. Az országhatár somogyi szakaszának védelme, őrzése a Nagykanizsai Határőrkerület Igazgatóságának hatáskörébe tartozott. Ezen a szakaszon mintegy 10 nagyobb és közepes lélekszámú községben működött határőrs, 14-36 fő közötti létszámmal.5

A forradalom és szabadságharc gyökeresen új, addig ismeretlen helyzet elé állította nemcsak a hatalom birtokosait, hanem a rendszert kiszolgáló erőszakszervezeteket is. Az 1949-ben elfogadott alkotmány és a kapcsolódó jogszabályok alapján a néphadsereg „... rendeltetésszerű alkalmazása elsősorban az ország függetlensége és területi egysége ellen, idegen hatalmak fegyveres erői által végrehajtott agresszió visszaverése céljából történhetett”.6 A közrend-közbiztonság fenntartásáról és az államhatalom belső fegyveres védelméről - az érvényes jogszabályok szerint - elsősorban az AVH karhatalmi egységeinek és a rendőrségnek kellett gondoskodnia. A hadsereg egységeit csak ezen erők kisegítésére lehetett volna karhatalmi célra igénybe venni. Az esetlegesen szükségessé váló fegyveres beavatkozás esetére az általános szabályzat előírta, hogy a karhatalmi egységet kirendelő parancsnok köteles intézkedni a tűzparancsról, de rendkívüli esetben a kivezényelt egység parancsnoka is dönthet a fegyverhasználat módjáról.7

A Somogybán elhelyezett katonai alakulatok közül csak azok történetével foglalkozhatunk, amelyekről elegendő egykorú forrás, vagy visszaemlékezés áll rendelkezésre. A különféle ezredek, önálló zászlóaljak túlnyomó többségéről fennmaradtak korabeli feljegyzések, és rendelkezésre állnak a bírósági büntetőperek iratai is. A hadsereg-parancsnokság közvetlen alárendeltségben működő, Tabon elhelyezett 87. Páncéltörő Ezredről és a taszári légi bázison lévő vadászrepülő hadosztály kötelékében működő két vadászrepülő ezred működéséről nem áll rendelkezésre elegendő forrásanyag. A légtérfigyelő feladatkört ellátó 45. Önálló Rádiótechnikai Jelzőezred korabeli jelentése nem elégséges ahhoz, hogy be4 Uo. 13-14. o.

5 Gáspár L. 32-33. o. Ortilos, Berzence (később Somogyudvarhely), Zákány, Gyékényes, Babócsa, Vízvár, Bolhó, Péterhidaés Barcs községekben bővítettek régebbi, illetve létesítettek új őrsöket.

6 Horváth M. 11. o.

7 Horváth Miklós - Tulipán Éva: Keresztutak Magyar Néphadsereg - 1956. H ScT Kiadó, Budapest, 2006. 17-18. o. (Továbbiakban: Horváth M. — Tulipán É.)

530