Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről
A Magyar Néphadsereg Somogybán elhelyezett alakulatai a forradalmi események sodrásában Előzmények A II. világháború következményeként gyökeresen átalakultak a nemzetközi politikai és hatalmi viszonyok. A nyugati nagyhatalmak és a Szovjetunió között alapvető érdekellentétek törtek felszínre. A tényleges háború kirobbanásának kockázatát magában hordozó hidegháború határozta meg az államok honvédelmi politikájának fő irányait. Szovjet ösztönzésre a hatalmat hazánkban egyedül és diktatórikusán birtokló Magyar Dolgozók Pártja a társadalomra súlyos terheket rovó, erőltetett nehéz- és hadiiparfejlesztést indított el. Mindezt tetézte a déli szomszéd Jugoszláviával elmérgesedett viszony, ezért a 200 000 főt meghaladó létszámú hadsereg aránytalanul magas hányadát helyezték el a nyugati és déli határszéli megyékben.1 A határrendészet alakulatainak számát és állományának létszámát nagymértékben megemelték, s 1949-től az Államvédelmi Hatóság alá rendelték. Az ÁVH-t 1953-ban visszahelyezték a Belügyminisztérium szervezetébe, de nem változott lényegesen az erőszak-apparátusok között betöltött szerepe, így például továbbra is a kötelékében maradt a határőrség.2 A felvázolt körülmények folytán Somogybán is több katonai és határőr-alakulatot helyzetek el, melyek közül 5 a 17. Lövészhadosztály Kaposváron felállított parancsnokságának, egy a 9. Lövészhadosztály Keszthelyen felállított parancsokságának irányítása alá tartozott, a Tabon állomásozó alakulat pedig a hadsereg-parancsnokság közvetlen irányítása alátartozott. Az Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnoksághoz tartoztak a Taszáron elhelyezett vadászrepülő ezredek és azokat kiszolgáló alakulatok. Az 1953-ban meghirdetett és „új szakasznak” nevezett politikai koncepció egyik lényeges célja volt a társadalom terheinek csökkentése és életszínvonalának emelése is. Ennek jegyében mintegy 150 000 főre csökkentették a néphadsereg létszámát 1955-ig, ami önmagában is jelentős szervezeti átalakításokat követelt meg. A változások elég széleskörű bizonytalanságot keltettek a honvédségben, különösen a tiszti karban.3 1 Horváth Miklós: Fejezetek a Magyar Néphadsereg 1956. évi történetéből. Hadtörténelmi Közlemények, 2006/3. 603-713.o. (Továbbiakban: Horváth M.) 2 Gáspár László: A magyar határőrizet változásai 1945-1956. Rendvédelem-történeti Füzetek 2010/ 21. sz. 27-42. o. (Továbbiakban: Gáspár L.) 3 Ugyanott (Uo.) 12. o. 529
