Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
Csurgóról, de ha ott marad se lett volna semmi baja. A csurgói forradalom rendkívül békés volt. A huszonhatodikai tüntetés alkalmával a tömeg nyugodtan vonult a volt Korona Szálló elé, ott egy félrebillentett pótkocsi volt a szónoki emelvény. Arra ugrottam fel és mondtam el a Szózatot, valamint beszéltem is, sajnos ebből nem maradt fenn semmi, én magam se emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy nagyon kemény voltam. De ekkor se buzdítottam az embereket atrocitásokra, pedig nagyon hallgattak rám, nagyon nagy tapsot kaptam és üdvrivalgást. Az emberek érezték, hogy ebben a gyerekben talán van valami. Jó szónok voltam világéletemben. Meg tudtam fogni az embereket. A sátoraljaújhelyi börtönben is egyből „vezető” szerepem lett a társaim közt. A főtéren tartott gyűlés alkalmával került sor a tíztagú Ideiglenes Nemzeti Bizottság megválasztására, melynek én is tagja lettem.7 A cél az volt, hogy Csurgót a megye előtt képviseljük, nem pedig az, hogy vezessük a települést. Másnap délelőtt tartotta a bizottság az első megbeszélését. Egy levelet fogalmaztunk meg azzal a céllal, hogy ezen keresztül tájékoztatjuk a helyi eseményekről a megye lakosságát. Eldöntöttük, hogy hárman, Kovács Andor, Rudics és jómagam visszük be személyesen Kaposvárra a nyomdába, és a Zrínyi Körbe. Ez valóban így is történt. Érdekes, hogy a párttitkár még mindig ott volt, még mindig eltűrtük, hogy a felszínen maradjon, és velünk jöjjön, azért mert színleg egyetértett mindennel. A felesége más egyéniség volt, ő nem úszott az árral. Győzött a forradalom, ez volt a hiedelem, ez volt a lelkűnkben. Az oroszok ki fognak vonulni, Nagy Imre kormánya vezeti az országot, Magyarország semleges lesz, bár akkor még nem jelentették be a Varsói Paktumból8 történő kilépést. Egy ilyen eufóriában voltunk. Mikor Kaposvárra beértünk, Kovács Bandi kérdezte: „Ugye te igali vagy, nézd meg a szüléidét, menj haza.” Utazásunkat megelőzően, hogy így kapcsolják ki a diákságot az eseményekből, a gimnáziumban szünetet rendeltek el. Ezért mentem haza és mindenki más is. Ami huszonhetedike után történt a gimnáziumi diákokkal, az már azokra vonatkozott, akik helybeliek voltak, de ők nagyon kevesen voltak. A tanulók zöme, közel kilencven százaléka más településről jött és kollégiumban lakott. Ezért véleményem szerint a diákság szempontjából huszonhetedike után már nem sok minden történt. Ha nem hirdettek volna szünetet, én is visszamentem volna a Bandiékkal. Így váltam le a későbbi csurgói eseményekről, amelyeket én is csak elbeszélésből ismerek. 7 Az október 26-án tartott gyűlésről lásd a 28-ai Somogyi Néplapban közzétett beszámolót (1. kötet 24. sz. dokumentum)! 8 Helyesen: Varsói Szerződésből. 434