Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

semmibe nem avatkozhatok bele, szóval mondták, hogyha akartok jönni, akkor gyertek velünk. Kimentünk egy autóval, a pártbizottság előtt kiszálltunk, és kiki elhelyezkedett úgy, ahogy tudott. Én is valamire felálltam, hogy lássam mi történik

Nyilvánvaló volt, hogy mi később értünk oda, mert ott már beszédek nem hangzottak el, akkor már kísérték ki az embereket, valószínűleg a börtönbe. Mi ekkor felültünk az autóra és visszamentünk a laktanyába. Erről csak ennyit tudok. A másnapi, október 31-ei gyűlésről többet tudok, ott többen voltunk katonatisztek. Mi az emelvényen voltunk Aszódi barátommal együtt, és én eredetileg nem akartam felszólalni. A Vidovics beszéde után viszont olyan ösztönzést éreztem, hogy muszáj hozzászólnom, föl kell világosítanom az embereket arról, hogy képtelenség amikről Vidovics Ferenc beszélt. Egyértelműen arról volt szó, hogy azonnal, máról-holnapra, vagy még ma visszaállítjuk a kapitalizmust. Na persze az igazság az, hogy ’56-ban én még olyan naiv „kisfiú” voltam, én azt hittem, hogy az emberarcú — bár akkor ezt még így nem ismertem - szocializmust meg lehet teremteni Magyarországon. Ezért harcoltam, ezért szólaltam föl, hogy megmondjam a Vidovics úrnak, meg a hallgatóságnak, hogy amíg a mi kezünkben van a fegyver, addig arról szó sem lehet. A hozzászólásom talán még nem tartott két percig sem. A tömeg csöndben fogadta a felszólalásomat, nem volt rá semmilyen reagálás. Miután én elmondtam a magamét, azután voltak még „semleges” beszédek, s ezzel a dolog, a gyűlés befejeződött. Én általában nem vártam meg, amíg a gyűlések tömege szétoszlik, teljesítettük a feladatunkat, autóba ültünk és mentünk be a laktanyába.

A nemzetőrséggel kapcsolatban a következőket tudom elmondani. Amikor benn voltunk a megyei forradalmi tanácsnál, ott kineveztek egy embert a nemzetőrség parancsnokának, nekem úgy tűnik ennyi idő távlatából, hogy Galambosnak hívták, aki polgári személy volt.5 Nekem ezzel kapcsolatban a megyei forradalmi tanács azt a parancsot adta, hogy lássuk el a nemzetőröket fegyverrel. A beszélgetés során kialakult egy olyan véleményünk, hogy bizonyos tartalékos egységeket is behívtam, hogy a nemzetőrséget megerősítsük, ne csak önkéntesekből álljon, hogy valamire való felelősséget fel tudjon mutatni, s valami ütőerőt tudjon képviselni. Ezért jó pár száz tartalékos behívót küldtem ki. így történt a nemzetőrség megszervezése. Ez már persze az utolsó napokban történt. Különben a nemzetőrség ellenőrzése, felügyelete az én feladataim közé tartozott volna, de erre már nem maradt idő.

Ami az orosz egységek ügyét illeti, emlékezetem szerint november 1-jén vagy 2-án kaptam egy távmondatot a Honvédelmi Minisztériumból, amelyben

5 Galambos Lajos Taszáron szolgáló szakaszvezetőt nevezték ki megyei nemzetőrparancsnoknak.

424