Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei
I. FEJEZET A FORRADALOM SOMOGYI ELŐZMÉNYEI i. Részlet Lázár István Hedrehelyi jegyzetek című írásából Budapest, 1956. augusztus 6. A felszabadulást megelőző harcok Hedrehelyen nem okoztak jelentős károkat. Az állatállományban beállt hiány többé-kevésbé pótlódott. A földosztás során - részletes és pontos adatokat szerezni nem tudtam - kb. 40 volt uradalmi cseléd (Böcör- és Saroltapuszta lakói), valamint kb. 20 falubeli nincstelen kapott 5-10 hold földet. További 60 család birtokát 1-5 holdas juttatások egészítették ki. A földreform alapjául szolgáló 1600 hold nagybirtokból azonban sok jutott németladi és hencsei nincsteleneknek is, pár száz hold erdő pedig nem került kiosztásra. Az újgazdák, de különösen a volt cselédek „uradalmi tempóval” kezdtek hozzá az önálló gazdálkodáshoz. Sokan mentettek meg mezőgazdasági eszközt, bútort, terményt az uradalmi vagyonból. Igásállatot, szekeret cseréltek s az uradalomban ellesett agrotechnikai módszerekkel kitűnő terméseredményt, jövedelmet értek el, különösen előcsíráztatott burgonyával. A háború után a terményeknek jó áruk lévén, gyarapodtak is 1948-ig - néhány élhetetlen kivételével - felzárkóztak a régi gazdák mellé, középparaszt módra éltek és gazdálkodtak. Némelyikük még a lótenyésztésbe is bekapcsolódott. Az első években a kulák- gazdaságok sem vesztettek erejükből, mert több család nem mert vagy nem akart földet igényelni s tovább cselédkedett. 7. 1949-ben súlyos, azóta is jóvátehetetlen kár érte Hedrehely gazdasági életét, a lovak mesterséges megtermékenyítésének elhamarkodott bevezetésével. A kancák üresen maradtak vagy nyomorék csikókat ellettek, a szaporulat s vele a gazdák igen jelentős jövedelme évekre kiesett. Mindez egybeesett az állami terhek növekedésével. Azóta már visszatértek a természetes megtermékenyítéshez, de a lóállomány csak a múlt évben kezdett ismét emelkedni. Ebben az időben a falu főjegyzője - egy hajdani irodatiszt — állását úgy vélte biztosítani, hogy túlzást túlzásra halmozva, külön művelt földek egybeírásával 30 kulákbirtokot mutatott ki, s fenyegetésekkel állandó bizonytalanságban tartotta a középparasztokat. Kilenc kulákot a közelmúltban rehabilitáltak, ez azonban az elveszett bizalmat még nem hozta meg. Hét rehabilitált egyébként rögtön tsz-be 31
