Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - III. Fejezet. A forradalom leverése, meghamisítása és megtorlása

használva tovább szították a harcot. Újabb és újabb jelszavakat dobtak be, újabb és újabb követelések kivívására szólították fel a népet, a fiatalokat és azokat a munkásokat, akiket megtévesztett a szocialista demokrácia mázába bujtatott ellenforradalmi agitáció. És amint nőtt a hangja és befolyása ezeknek a reakciós erőknek, ugyanolyan mértékben távolodott el a forradalom a szocialista demokrácia eszméjétől. Felléptek és egyre erősödtek a burzsoá restauráció követeléseinek hangjai. Itt is, ott is programba vették, mennyi földet adnak vissza a földesuraknak, milyen üzemeket adnak vissza a tőkéseknek. És mialatt a magyarok véreztek, az egykori földesurak, gyárosok boldogan készültek fasiszta uralmuk visszaállítására. A Nagy Imre-kormány mindezt tehetetlenül nézte, sőt utat nyitott ezeknek az erőknek. Engedte, hogy a munkás-paraszt fiatalok saját érdekük ellen harcoljanak, vérüket ontsák azért, hogy apáik földje ismét a földesuraké legyen, hogy üzemeikbe ismét a gyárosok üljenek be és kényük-kedvük szerint dobálják az utcára az embereket, hogy a dolgozó nép fiai helyett ismét a kiváltságosok gyermekei foglalják el az egyetemeket, hogy a haza védelmét ismét nem a népből való tisztekre bízzák. Szörnyű nemzeti tragédia volt az, amikor ellenforradalmi fasiszta erőkkel együtt, azok vezetésével harcolt sok becsületes, jószándékú, félrevezetett magyar. Harcolt - önmaga ellen. A békés kibontakozás, a tárgyalásokkal történő megoldás ellen, a saját maga által annyira megvetett fasiszta rendszer visszaállításáért.

Ezért a szörnyű káoszt, vérontást, a már sok helyütt fellépő ellenforradalmi terrort látva lépett ki a kormányból november elsején Kádár János és a többi, hazáját és népét igazán szerető államférfi, és alakította meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Első, legfontosabb céljuk volt: letörni az ellenforradalom garázdálkodását, felnyitni a szemét azoknak, akik még nem láttak tisztán, megállítani az országban a bomlást, megindítani az életet jelentő munkát.

Azért kellett a szovjet hadsereg segítsége, hogy minél előbb nyugalom és béke legyen ebben a sokat szenvedett országban, hogy minél előbb szaladjanak a vonatok, zakatoljanak a gépek, hogy a pusztulás és halál szörnyű béklyójától szabadulva megkezdődhessék az a jobb, tisztultabb élet, amelyet a munkás-paraszt kormány zászlajára tűzött és melyért tulajdonképpen az október 23-ai tüntetés kezdődött.

Ezért állnak most szovjet tankok a város utcáin.

Kaposvári Rádió, 1956. november 9.

Forrás: MNL SML XXXV. 55. Arch., А/T. gy. Som. ell.forr., 7. ő. e.

Gépelt, nem hitelesített másodlat.

298