A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
Figyelemmel próbálták kísérni a gazdasági szervek az erdőket is, de e téren nem tudtak lényeges eredményeket elérni, hiszen a megye erdőállományának zöme a nagybirtok területén volt, amelynek gazdálkodásába az állami erdészetnek nem lehetett belszólása. — 1891-ben a rendszeres erdőgazdálkodásra kötelezett hitbizományi és egyházi uradalmak erdeinek törvényszerű kezeléséről tett jelentést a földművelésügyi miniszternek a megye közgazdasági előadója. Ugyanakkor a volt úrbéresek 214 erdőilletőségéből, amelyet az 1879. XXXI. te. szerint üzemtervvel kellett kezelni, még csak 51-nek volt jóváhagyott üzemterve. A futóhomok és a vízmosásos kopár terület beerdősítése azonban már megkezdődött, az állam által létesített 5 csemetekertből. Ekkor már egyre nagyobb méreteket öltött a fahiány, úgyhogy szerszámfának alkalmas tölgyfát ezekben az erdőkben nem is lehetett találni. Erdei ipar csupán Barcson volt jelentős.'564 1893-ban a 286 község határában található 238000 kát. hold erdőből csupán 18 180 kát. holdat kezeltek rendszeres erdőgazdasági üzemterv szerint. A Kaposváron, Gesztiben, Nagyatádon és Igaion államköltséggel felállított csemetekertekből rendszeresen ültették ki a facsemetéket. 1893-ban 124, 1894-ben 138 kát. holdat erdősítettek.46“ A nagy fahiány ellenére az uradalmak folytatják az erdők faállományának értékesítését. Az Engel cég a kaposvári béruradalom erdőségeiből mintegy 800 vagon tölgyfát szállított el, amelyet részint Barcson, részint a pécsi parkettgyárban dolgoztattak fel. „A tölgyfák — írta a Somogy című lap - az amerikai őserdőknek is díszére válnának.”466 Az 1908 és 1909 között végzett felmérés azt mutatja, hogy a megye területén 674 kát. holddal csökkent az erdő területe egy esztendő alatt, vagyis a magántulajdont képező erdők irtása a tiltó rendelkezések ellenére is állandóan folyt. Az erdőknek ekkor 56%-a volt a megyében magán- tulajdon, és 44%-a felett az állam gyakorolt felügyeleti jogot.467 Itt kell megemlékeznünk az 1890-ben rendezett bécsi vadászati kiállítás számára készült vad-statisztikáról, amely szerint Somogy megye egyike volt az ország legvaddúsabb vidékeinek. Előfordult, hogy egy vadászat alkalmával Görgetegen 420 apróvad került terítékre. A nagybirtokok rendszeresen szállították a vadat a bécsi, a budapesti, sőt gróf Festetics uradalmából a párizsi piacra is.46S Az 1890-es évektől újból az érdeklődés homlokterébe került a halászat kérdése. A közgazdasági előadó jelentése szerint 1891-ben egyes birtokosok mesterséges haltenyésztése még inkább kedvtöltésükre szolgál és gazdasági értéke nincs.469 Ennek az állításnak részben ellent mond az a családi levéltárból kiragadott szerződés, amely szerint 1892-ben a kegyesrend haszonbérbe adta öszödi halastavát,4'0 1903-ban pedig már jelentős változás van ezen a téren, mert pl. báró Inkey iharosi és báró Tallián porrogi bérgazdaságában együttesen kezelt kb. 150 hold terjedelmű tógazdaságot létesítettek és tartottak fenn. A lábodi uradalom tógazdasága is 22 hold volt már. Ebben az esztendőben több somogyi halgazdaság termékeit, elsősorban pontyot találunk a kaposvári és a pesti piacokon.471 A ráktenyésztés az utolsó évtized folyamán jóformán teljesen megszűnt. Ezt sokan annak tulajdonítják, hogy a rákdús Rinyában a gyapjú mosásához használt szer megmérgezte és kipusztította a rákokat.472 Nagyobb halászat a Balatonban és a Drávában folyt. A közgazdasági előadó kifogásolta, hogy a halászok a háló kihúzásánál gépeket használnak és így a háló kisebb halakat is partra vet, amelyek azután „haszon nélkül” elpusztulnak.”0 Erre a jelentésre reflektálva, a földművelésügyi miniszter leír Gaálnak, hogy a halászati tilalmak ellenőrzésére nyomatékosan felhívták a halászati fel85
