A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
Ugyanez volt a helyzet a kertészettel is. Néhány uradalomban jónevű kertészet vagy gyümölcsöskert alakult ki, így pl. az Inkeyek iharosberényi uradalmában. A megye fő gyümölcse a kajszi, a meggy és a cseresznye volt. Almából általában csak a pogácsa alma és a körtéből a Kálmán-körte örvendett nagyobb népszerűségnek. 1896-ban a gyümölcstermelés - a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint - a kis gazdák kezében volt Somogy megyében, akik csak a belfogyasztás kielégítésére törekedtek. Ez a helyzet 1912-re sem változott jelentősen. Nagyobb gyümölcstermelőként említik a jelentések gróf Festetich mernyei 32 holdas gyümölcsöskertjét és özvegy Kacskovicsné köttsei gazdaságát. Volt olyan nagyüzem, ahol már ipari célokat szolgált a gyümölcsfa. Festetich Tasziló 16 holdat szagos meggyfával ültetett be, melyet az akkor Berzencén működő botgyárban használtak fel.'558 A Balatoni Szövetség 1909-ben Kiliti határában 30 kát. holdon zöldség és főzeléktermelő telepet létesített a balatoni nyaralók szükségletének ellátására. Egy-egy hold állami kísérleti telep volt, 5 holdat a vezető bolgár kertész kapott, 2-2 holdon pedig 12 magyar család termelte a zöldséget. Ezt ajánlották Kaposvárnak is, amely állandó nehézségekkel küzködött. 1910-ben már szó volt arról, hogy a város 20-25 hold földet egy bolgár rendszerű zöldségtelep létesítésére áldoz, amely miniszteri támogatást is kap majd.4“9 A szőlőgazdálkodás hanyatlása egy másik, hajdan nagyon virágzó ág hanyatlását is maga után vonta. A méhtenyésztésre gondolunk, amely egyidőben a parasztság egyik legkedvesebb foglalkozása volt. A méhesek azonban többnyire a szőlőkben voltak, vagy pedig erdők szélein és így a szőlőpusztulással, az erdők és hársfák pusztulásával, a mezei virágokat eltüntető csatornázásokkal a méhészet is erősen hanyatlott. A közgazdasági előadó felszólítására a Somogy megyében járó méhészeti vándortanító 1891. január 14-én részletes jelentésben számolt be arról, hogy a megyében mennyire lehanyatlott a méhészet. Ezt a megye vezetőinek is bűnül rója fel, akik a méhészet idejének lejártát vallják. Somogy megye az egyetlen, ahol még fent áll az a szabályrendelet, amely szerint szőlőben nem szabad méhet tartani, mert az ott kárt tesz. E szabályrendeletet ugyan az utóbbi időkben felfüggesztették. A megye Délkelet-Dunántúlon 1891-ben utolsó helyen állt a méhészkedés terén. Szerinte szabályrendeletileg kellene kötelezni a faiskolákat kezelő tanítókat, hogy azokban 12—20 kasból álló méhest tartsanak és a maguk hasznára méhészkedjenek/'00 Utóbb a méhészet helyzete valamelyest javult. 1903-ban Dunántúl megyéi között a harmadik helyen állott Somogy méhészete és az ország 63 törvényhatósága között a 12. helyet foglalta el.461 1913-ra már annyira felverekedte magát, hogy Kaposváron rendezték a méhész tanfolyamot, sőt a földművelésügyi minisztérium egy mintaméhes létesítését helyezte kilátásba Kaposváron 1914 tavaszára.462 Változatlanul igen elhanyagolt termelési ágnak számított a megye területén a selyemhernyó tenyésztése. Bár a miniszter módosította azt a szabályrendeletet, amely tilalmazta az utaknak szederfákkal való szegélyezését, ennek ellenére nem szívesen foglalkoznak ezzel a termelési ággal, noha ezt elsősorban az egyre nagyobb számban Szlavónia felé tartó gazdasági cselédség keresethez juttatása céljából szorgalmazzák. A megye területén selyemtenyésztés csak a szigetvári járásban folyt szép eredménnyel i890-ben.4<ö
