A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

gott. A napszám általában ott emelkedett, ahol a munkaigényesebb, elsősorban kapásnövények művelése elterjedt. A közgazdasági előadó konkrét eladásokra hivatkozik jelentésében.423

A sajtó azonban még nagyobb áremelkedésről ad hírt, ugyancsak ismert adatok alapján. A 6o-as évek elején a Balaton vidékén egy 8-10 holdas negyed telek 3-400 frt-ba került, 1892-ben ugyan ennek ára 1200-1500 frt. A 80-100 holdas volt nemesi birtokok ára 8-10000 frt volt, vagyis holdanként 75-80 frt. 1892-ben már 150-160 frt-ot fizettek érte, sőt volt olyan kerti hold, amelynek 7-800 frt-ért is vették holdját. Az azelőtt gazdátlanul heverő homokot 60-80 frt-tal vásárolták holdanként424 (s ehhez tegyük hozzá, hogy Tapazdon még drágábban adták azt a telepeseknek). A bérlet ára is egyre emelkedett. Volt olyan bérlet, ahol 1895-ben holdanként 12 frt-ot is fizettek.420

Különösen a Kapos völgyében ment fel a polgár telkek ára, ahol holdanként 5-700 frt-ot is, sőt lucernásért 7-900 frt-ot is megadtak. A Balaton-parton ugyanakkor egy 320 holdból álló birtokot 86 000 frt-ért árultak.421'

Általában elég nagy a különbség - a keresletnek megfelelően - a birtok árában. 1897-98-ban azonban már kb. megállapodott ára volt egy negyed teleknek a 2000-2500 frt. A kisebb birtokok ára emelkedett fel legjobban. 1900-ban Főnyeden már 5520 frt-ot fizettek ki egy negyed telekért és ugyancsak 5000 frt-ért kelt el 1902-ben Batéban is egy negyed telek.42'

Hasonló értékemelkedés figyelhető meg az ún. nemesi birtokoknál: egy 376 magyar holdból álló birtokot 100 000 frt-ért adtak el 1897-ben, míg egy másik, 1885-ben 14000 frt-ért elkelt 150 holdas birtokot 13 évvel később 23000 frt-ért adott el gazdája.428

Az ingatlanok óriási áremelkedését - különösen a kisebb birtokokét - köny- nyü megmagyarázni. Az egyetlen biztos érték, a független megélhetés forrása volt a parasztság számára a föld. Ehhez tehát, mint menedékhez, körömszakadtáig ragaszkodott. Az Amerikából hazatért, vagy másképpen pénzhez jutott paraszt azonban ugyancsak föld után vágyott, erre fordította minden kis tőkéjét. Ez verte fel igen magasra a kisbirtokok árát. - De nemcsak a kis, hanem a közép-, sőt nagybirtokok iránt is megnőtt az érdeklődés. Ez nyilvánult meg abban, hogy aránylag hirtelenül megnőtt az indigénák, az idegen, nem magyar földbirtokosok száma a megyében, akik 1903-ban már 31 286 kát. hold területet bírtak Somogybán (herceg Ypsilanti, gróf Pergen, herceg Montenuvo stb.).429 Nyilvánvaló, hogy az idegen tőkés nem érezte még biztosnak az iparvállalatokat, földbirtokba igyekezett fektetni pénzét, amelyet aztán bérbe adott s ez számára biztos és mindig könnyen értékesíthető tőkét jelentett. A Somogy című lap 1900-ban azt írta, hogy a fővárosból, sőt Bécsből is érdeklődnek eladó nagybirtok után, hogy a nagy városokban - a munkások és a szegények rovására - sebesen összegyűjtött tőkét ingatlanokba fektessék. „Vannak vidékek, ahol egészen új arcokat és új munkásokat látunk.”430 Ez hamarosan ellenállást váltott ki, így pl, 1902 augusztusában Somogy törvényhatósági közgyűlésén Kacskovics Kálmán törvényhatósági bizottsági tag indítványozta, hogy írjanak fel a kormányhoz és kérjék, hogy a magyar állam kapjon elővásárlási jogot az eladó földbirtokokra. Ezeket használják fel telepítésekre, mert nagyon megszaporodtak a nem magyar állampolgár földtulajdonosok Somogy megyében is.

A következő közgyűlésen - ennek a javaslatnak tárgyalása kapcsán - Mak- falvy Géza képviselő az idegen birtokvásárlások veszélyére hívta fel a törvény80