A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
hatóság figyelmét, mert ezek a birtokosok idegen gazdatisztet és gazdasági cselédséget hoznak, beszerzéseiket külföldről eszközük, ami az országnak súlyos károkat okoz/*31 1911-ben különös izgalmat keltett a megyében, hogy a 3 éve eladó 1000 holdas boldogasszonyfai birtokot, amely a bécsi Eiser család tulajdona volt, egy berlini bank vásárolta meg 560000 koronáért. Olyan hírek keltek szárnyra, hogy német telepeseket akarnak ide hozni és ezzel kapcsolatosan a Somogy című lap megemlíti, hogy újabban Magyarországon különös előszeretettel vásárolnak „a nagy német állam polgárai” birtokokat. Az eladó közép- és nagybirtokok az utóbbi években nagyrészt német alattvalók kezére kerültek.432 A boldogasszonyfai birtok végül is megmenekült ettől a sorstól, bár nagyrészt német ajkú, de hazai telepesek vásárolták meg a kiparcellázott birtokot: szulokiak, gálosfaiak, boldogasszonyfaiak, almamellékiek, továbbá Bács és Tolna megyei gazdák.433 A telepítés és a parcellázás ekkor kitűnő üzletnek bizonyult, amire a somogyi nagybirtokosok is hamarosan rájöttek és igyekeztek kihasználni. Ekkor jött létre pl. az ún. Kuntelep, ez a Rinya menti magyar kisközség, amely úgy keletkezett, hogy a veszprémi püspökség birtokának egy részét 1902-1903-ban parcellázta, és kunszentmártoni földművesek, illetve egy részt uradalmi cselédek vettek meg. A parcellázott részen 1—2 év alatt tekintélyes telep keletkezett, amely 1904-ben már községgé alakult.434 A telepítések általában csendben zajlottak le és ezen mindenki keresett, kivéve a földhöz jutott telepest. Az egyik somogyi parcellázás azonban nagy botrányt kavart fel és a sajtó is sokat szellőztette. Ezen a réven bepillantást nyerhetünk egy ún. magánparcellázás „hadititkaiba”. Niczky Ladányi Miklós gróf 1500 hold földet vásárolt Felsőbün és megegyezett a kecskeméti leszámítoló és pénzváltó bankkal, hogy ezt a területet 120 kisgazda közt felparcellázzák. Amikor a jelentkezők egy része már kifizette a vételárat, a bank zárlatot rendelt el a birtokra, lefoglalta az egész termést és elhatározta annak elárverezését, mivel a gróf adós maradt a neki járó kamatokkal. A 120 telepes kétségbeesetten instanciázott mindenhová. Az ügy megyeszerte nagy felháborodást keltett és ennek kapcsán derült fény arra, hogy a magánparcellázásnak ez a formája tulajdonképpen nem más, mint egy elfajult részletüzlet, ahol mindenki keres: az eladó, a vállalkozó, a bank, az ügyvéd, de egy biztos áldozata van: és ez a telepes. A felsőbüi telepesek ügye azonban túl nagy hullámokat kavart, annál is inkább, mert ez nem volt egyedülálló az országban. Még az egyik somogyi képviselő is panamista hírbe keveredett ezzel az üggyel kapcsolatban, úgyhogy a per csúnyán elhúzódott, míg végül is a kisgazdák által megvásárolt birtokrészeket át lehetett vezetni a telekkönyvbe. A per epilógusa 19x0-ben volt, amikor is gróf Niczky szükségesnek tartotta az újságban leközöltetni, hogy a perből győztesen került ki és a kecskeméti bankot rosszhiszeműnek nyilvánították.435 A parcellázás ekkor már üzletté vált Somogybán is. 1909-ben Ypsilanti herceg kiterjedt birtokát akarták parcellázni.436 Végül is a földművelésügyi miniszter rendeletben utasította az alispánokat, hogy jelentsék minden törvényhatóságból a 100 holdon felüli birtokeladásokat, mert azokat rendszerint spekuláló föld- parcellázók vásárolják meg.437 81
