A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
A sajtó hasábjain hamarosan hangot kapnak az erdészeti szakemberek. Bercsényi József több számban foglalkozik a megye erdőivel, rendkívül nehezményezve azok „nyakra-főre” történő irtását. S ebben nem volt különbség középbirtok és nagybirtok, egyházi alapítványi és magánbirtok között. A veszprémi püspökség és a lakócsai alapítványi birtokon pl. több ezer hold erdőt irtottak ki és az utóbbiban alig 20 hold volt az ifjított erdő. A mozsgói és a szigetvári uradalmak tulajdonosai több mint 12000 hold tölgyerdőt adtak el. Jó erdőket csupán a csurgói járásban, gróf Festetics György birtokán, továbbá a Kund és Somssich családok birtokain lehet találni. Bercsényi szerint a megyében annyira előrehaladt az erdőrongálás, hogy helyenként alig 1/3 öl fát lehet nyerni 1 hold erdőből, úgy hogy ha nem veszik elejét az erdő pusztításának, néhány év múlva alig lesz használható fa a somogyi erdőkben.117 Sürgeti az erdőtörvényt, amely üzemterv szerinti gazdálkodást írjon elő az erdők és az ország faállományának védelmében.118 Somogy erdei valóban nagyon megritkulhattak, s ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a tűzifa ára ölenként 4-7 forint volt 1869-ben, olyan drága, mint azelőtt soha Somogy megyében. Ugyanakkor az épületfa zömét kénytelenek voltak Stájerországból hozatni Somogy lakói.119 Különösen nagy volt a fakereslet a vasútépítésekkel kapcsolatban. Ez pusztíthatta el elsősorban Somogy tölgyeit. 1879-ben már Szlavóniából kellett a somogyi szőlőbirtokosoknak hordóik számára tölgyfát vásárolni.110 Az erdőtörvény egyre sürgetőbbé vált. Különösen felhívta erre a figyelmet az a kampánynak is beillő vitahullám, amely az 1863. évi nagy aszály okainak kutatása közben erdészeti szakkörökben kirobbant. Ennek eredménye Galgóczy Károly munkája, amely rámutatott arra, hogy az esztelen erdőpusztítás nemcsak a talajt rongálja, hanem az éghajlat kialakult rendjében is változásokat okozhat és így az aszálynak is egyik okozójává válhat.121 Ettől kezdve a megye lapjában többször is felmerül, hogy a somogyi erdők pusztítása okozza a sorozatos aszályos esztendőket, a szárazságokat, sőt az állandóan visszatérő egérpusztításokat is. Az erdőrendezés sürgető terveit azonban egyéni érdekek gátolták. A Somogy című lap már 1869-ben közöl olyan cikket, amely vétót emel az erdőpusztítás megakadályozásának elrendelése ellen. Az erdőtulajdonost nem lehet arra kényszeríteni, hogy erdeit ne vághassa ki azért, mert a szomszédja kivágatta azt és a művelés alá vett területből holdanként 4-10 forint jövedelemhez jut ugyanakkor, amikor az erdő fenntartására kényszerülő szomszéd számára alig jövedelmez valamit az erdőterület. Azt azonban feltétlenül javasolja a cikkíró is, hogy a községi erdőket fenntartsák.122 A falvak lakói azonban ugyancsak tiltakoztak ez ellen. Számukra csupán teher volt az erdő kezelése, nekik jövedelmező termőterületre volt szükségük. S amikor a számukra juttatott erdőterületet kiirtották és művelés alá fogták, velük szemben már nem volt elnéző a felsőbbség, mint ahogy azt a tönkremenő félben lévő dzsentrivel szemben tette, akinek megengedték a pénzhez jutásnak ezt a formáját. A falvak lakói nem pénzt, csupán földet és megélhetést kívántak, de ezr is megakadályozták. Ez történt Büssüben, ahol a volt úrbéres lakosság letarolta a számára juttatott 170 hold erdőt. Somogy megye bizottsága 1874. május 4-én hozott határozatával zár alá vette ezt az erdőterületet és elrendelte az erdőkezelési rendszabályoknak megállapítását. Az ügyirat a Belügyminisztériumhoz került és ez utasította a megyét, hogy az gondoskodjék a már letarolt erdőterület befásításáról.123 34
