A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
Itt kell megemlítenünk, hogy az úrbéri birtokrendezés előtt Büssüben 1519 holdon legeltették a jobbágyok állataikat és a rendezés után mindössze 305 hold legelőt kaptak. Nyilvánvaló tehát, hogy fontos érdekük fűződött ahhoz, hogy az erdőterületet művelés alá vonják.124 Az 1879 XXX. te. elrendelte az erdők szakszerű kezelését, nem véve ki ezekből a falvak erdőállományát sem. A parasztságnak ez - a szűk határok közé szorított és nagybirtokok gyűrűjétől övezett falvakban - igen nagy tehertétel volt. S hogy mit jelentett ez nekik tágabb perspektívában, erre vonatkozóan idézzük saját szavaikat, a nogydobszai volt úrbéres jobbágyokét, akik 1890-ben így instan- ciáztak a megyéhez: „Tudjuk, hogy javunkra célzó intézkedés volna évtizedek múlva 123 hold szép erdővel bírni, de egy 50-60 év múlva bekövetkezendő haszon elnyeréséért 50-60 évig való fokozatos elszegényedésnek (mert az állattenyésztés hanyatlása a mezőgazdaság csökkenését, ez pedig az elszegényedést vonja maga után) nem tehetjük ki okszerűen magunkat.”125 Az erdőkérdéshez kapcsolható Somogy megyében a legelő kérdés, hiszen a legelők többsége erdei legelő volt. Ha táblázatunkra tekintünk, megállapíthatjuk, hogy a legelő is arányban és mennyiségben sokat fogyott éppen úgy, mint ahogy a rétállomány is. Mindebből következtethetünk arra, hogy a mezőgazdaság másik nagy ágában, az állattenyésztésben is valamiféle komoly változásnak kellett beállnia 1870 és 1890 között. Ha a korabeli sajtót lapozzuk, a hetente megjelenő Somogy című újságnak alig akad olyan száma, amelyben laikusok és gazdászok ne keserednének azon, hogy az állattenyésztés hanyatlik, háttérbe szorul. A kortársak keserű sorait olvasva önkénytelenül is arra kell gondolnunk, valóban ilyen rosszul áll az állattenyésztés helyzete Somogybán? Az alábbiakban közlünk egy táblázatot:126 Állatlétszám Somogybán Év Ló Szarvasmarha Juh Sertés 1850 39 777 87 397 262 189 adat hiányzik 1857 43 432 118055 371892 M3 273 1870 53 137 130 557 558 712 165 213 1884 50813 117 980 517187 170 369 1895 62 343 158 592 355 571 254 677 A statisztikai adatok tehát az 1850 és 1870-es évekre vonatkozóan ellent mondanak a kortársak panaszainak, akik szerint az állatlétszám hanyatlása már 1850-től elkezdődött. Mindamellett, ha meggondoljuk, hogy az 1850. évi szarvas- marha összeírásban nem szerepelnek a borjak és a növendék állatok, ami kb. 25% hiányt jelent, s ha figyelembe vesszük az 1870. évi népszámlálásnál igen valószínű eltitkolásokat és az 1884. évi összeírás becslés jellegét, akkor azt kell mondanunk, hogy a kortársak panasza valószínűleg hitelt érdemlőbb, mint a statisztikai kimutatás. Az állattenyésztés terén már az 1860-as évek végétől nehézségek mutatkoztak a megyében. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint 1868- ban az egész Kamarához tartozó dunántúli területen hanyatlott a marhaállomány 35
