A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
birtokrendszer konzerválásának egyik fontos eszközévé vált. Meg kell említenünk, hogy a századfordulón a megyében meglévő 16 hitbizomány közül mindössze 4 alakult 1848 előtt (herceg Esterházy, Festetics Kristóf 2, és gróf Széchenyi felső- segesdi hitbizománya), a többi 1869-től 1892-ig. Az 1869-től 1872-ig terjedő időszakban a Somssich család és gróf Festetics Dénes 2-2, gróf Zichy János és Jan- kovich József, továbbá Kund Vince 1-1 hitbizomány alakítását jelentették be a kaposvári törvényszéknél, 1885-től a Vésseyek 3, gróf Zichy Domonkos 1, gróf Andrássy Aladár 1, és gróf Draskovich Károlyné 1 hitbizományt hozott létre. Ezek a birtokosok kivétel nélkül 1000 holdon felüli területtel rendelkeztek, s így a hitbizomány alakítását nem indokolhatták a birtok tönkremenetelétől való félelmükkel. E hitbizományok létrejöttével a megye területén 87 332 hold szántóföldet, 698 hold kertet, 17202 hold rétet, 227 hold szőlőt, 23 887 hold legelőt, 56670 hold erdőt és 19006 hold nádas és terméketlen területet hasítottak ki a szabad forgalomból. Ehhez járult még a községi, a városi, a törvényhatósági, a vallás- és tanulmányi alap, a katolikus püspökségek, káptalanok, papnöveldék, apátságok, szerzetesrendek, a különböző vallásfelekezethez tartozó lelkészek és templomi birtokok számára lekötött termőföldek nagy mennyisége, amely a megye területének összesen mintegy egynegyed részét vonta ki a szabad forgalom alól.55 S ahol kialakult ez a kötött birtokrendszer, ott egyszerre lezárult minden út a földhöz jutáshoz. Valóban igaza volt Hegedűs Lórántnak, amikor a kivándorlásról írott munkájában megjegyezte: „Megkötöttük a földet és kiszabadítottuk ezzel az embereket.”83 A dualizmus első éveiben egyre inkább előtérbe lép a paraszti gazdálkodás kis üzeme, és a kapitalizálódás terén szép előrehaladást mutató uradalmak nagyüzemi gazdálkodása közti különbség. Széchenyi Imre munkájában, amely egyben a megye közgazdasági helyzetéről készült jelentés is volt, a volt úrbéres gazdaságok, és a nemesi birtokok továbbfolytatásaként kialakult közép- és nagybirtokok gépállományát - a falvak bírái által közölt konkrét adatok alapján - összehasonlította. Példaként említem meg, hogy 1885-ben a volt úrbéres birtokokon még 1349 faekét használtak, míg a közép- és nagybirtokok eszközleltárában csupán 3 volt található. Ugyanakkor a paraszti földeken 23 gőzcséplőgép dolgozott, a közép- és nagyuradalmakban 126, - sorvetőgép a paraszti birtokokon 12, az uradalmakban 505, stb.84 Ez nem is csoda, hiszen az értékesítés nehézségeit a kisparaszti gazdaság éppen olyan jól, sőt néhol még jobban megérezte mint a jó üzleti összeköttetéssel és nagyobb tőkével rendelkező uradalmak. S készpénzre a parasztságnak is égetően szüksége volt a különböző közterhek fizetése miatt. A közvéleményt tükröző sajtótudósítás szerint, hogy a paraszti gazdaság a korszak elején még nem sokkal maradt el termelékenységben az uradalmak mögött. Amennyi előnye volt az uradalmaknak, tőkeerőben és gépi berendezésben, azt pótolta a paraszti gazdaságokban a szorgalom és a rendszeres munka. A „Somogy vármegye tükörben” című cikk egyik mondata 1869-ben így hangzott: „Somogybán azokban az években, amelyeket jobb éveink közé szoktunk számítani, egy kereszt aratott rozs, 17 kévével, megadta a 2 p. mérőt; a polgárkereszt (itt rendesen nagyobb kévéket szoktak kötni s magának a polgár tisztábban és rendszeresebben dolgozik); az urasági táblákon pedig a másfél p. mérőt; a kaszált pedig ott 1V2 P- tn, itt 1 p. m.”83 Ez a jelentés konkrét adatokon alapult.
