A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között
sabb parasztok felé irányult. Szeretnék őket leválasztani - és el is érik - az agrárproletariátus földéhségétől, annak mozgalmától. Szabó István az ekkor fölajánlott nagybirtokosi segítséget, a szövetkezést, a „kisbirtokos-parasztság” (értsd módosabb parasztok) nevében elutasította. Kijelentette a „ . .. kisbirtokosok senkivel sem szövetkeznek, mert eddig csak kihasználták őket.”67 - De ezt a későbbiekben együttműködésre javította ki, és közben mereven elhatárolta mozgalmát az agrárszocialista és az osztályharcos, a ........más vagyonának felosztásával és t ársadalmi rend felbontásával” működőktől.08 Néhány szónoklat a közigazgatási és megyei vezetők részéről ugyan elhangzott, de semmilyen erőteljes megoldásra nem törekedtek. Miközben a kaposvári járásban lévő MIR bérletre ötszáz nyitrai szlovák munkást hoztak családostól, addig négyezer földmunkás volt a vármegyében akiknek nem volt munkahelye „Ezek az emberek a legnagyobb bizonytalansággal néznek a jövő elé, mert ha az aratás idején nem tudnak munkát kapni, úgy az egész esztendőben a legnagyobb nyomorúság lesz osztályrészük. Ezeket az embereket főként az keseríti el, hogy a kormány a mezőhegyesi tartaléktelepre ezrével szerződteti az idegen munkásokat, amikor itthon meg ezrével állnak kenyér nélkül.”69 - A fentieket erősíti meg Kapotsfy Jenő főispán, és a többi földbirtokostársa népellenessége. A politikai mozgalmakról rendkívül tájékozott főispán, 1908. május elején, amikor többezer somogyi földmunkás van munka nélkül, a következőket jelentette a belügyminiszternek: „A vetések állása jó, mi szinte fontos körülmény az aratószerződések úgyszólván mindenütt megköttettek és sokkal több a szerződött megyei aratómunkás, mint azelőtt.”70 A földbirtokosok közömbössége csak addig tartott, amíg valami nem veszélyeztette a kizsákmányolási lehetőségeiket. 1913. folyamán a megyei közigazgatási bizottságban Pallavinici Ede őrgróf (birtoka Somogybán 9000 k. hold) a kereskedelemügyi minisztertől követelte, hogy a „vasúti munkálatoknál helyi munkásokat ne alkalmazzanak.” - A dombóvár-gyékényesi vasútépítésnél ugyanis magasabb napszámot adtak a mezőgazdasági munkásoknak, mint amilyen a helyi szokásoknak megfelelő, azaz a nagybirtokosok által megállapítottak voltak.'1 A fentiek veszélyeztették az eddigi olcsó munkaerőt, a nagybirtokosok osztályérdekeit. A Pallavicini-féle felirattal természetesen teljes mértékben egyetértett Somogy megye közigazgatási bizottsága. Az viszont teljesen hidegen hagyta a köz- igazgatás fejét, Kacskovics Lajos alispánt (2000 k. hold tulajdonosa), hogy az: Ypszilanti herceg volt kopárpusztai birtokán hetven család egy esztendő óta nem kapta meg a jogos járandóságát. Ekkor a birtokot eladták, majd később egy budapesti finánctőkés csoport parcellázásra megvette. A Somogyvárrnegye című lap hívta fel a figyelmet a megye urainak népellenességére: - „Már egy esztendeje, hogy ilyen szomorú állapotok uralkodnak Kopárpusztán, már egy hosszú esztendő óta hatszor vagy hétszer fölkeresték Kacskovics Lajos alispánt, de kérésük, melyben jogos követeléseik teljesítését, kenyeret, az őket megillető konvenciót kérték, nem talált meghallgatásra. Pedig úgy a marcali szolgabíróságtól, mint Somogy megye alispánjától jogosan elvárhatták volna, hogy ügyükben, mely különben közügy is, intézkedjék. Ámde a megyei közigazgatás irányítójának a fülébe nem hangzott eléggé szomorúan, a hetven somogyi munkáscsalád szörnyű jajveszékelése, a szegény proletárgyermekek kenyeret kérő sóhaja; nem törődtek azzal, hogy 70 munkáscsalád éhezik”.72 A továbbiakban nem sikerült forrást találni arra, hogy 254
