A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

zott. Trombitás Károly főszolgabíró a további hasonló esetek elkerülésére a göllei csendőrőrs létesítését kéri az alispántól. „Mihamarább föl kell állítani a göllei csendőrőrsöt, amelyre rendkívül nagy szükség van, amint az a tiltott attalai népgyűlés alkalmával is kitűnt” - jegyzi meg a Somogyvármegye c. lap.1,1 A későbbi években valóban „kapott” Gölle és környéke csendőrőrsöt. A további Szemere- féle szervezkedésről Somogybán nincsenek források. 1910-ben csatlakoztak hívei a Szabó István-féle Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárthoz. Szemere későbbi közszereplése pedig egyre jobbra tolódott.1'"

A helyi uralkodó osztály a nyílt megtorlást elsősorban a szociáldemokrata irányítás alatt álló földmunkás szövetséggel szemben alkalmazta a falvakban. Kaposváron, sőt a nagyobb járási székhelyeken működhettek a szociáldemokraták, sőt ott még a földmunkások szervezkedését is eltűrték. A politikai „alkotmányosság” látszata mellett a könnyebb ellenőrzés is a helyi közigazgatás kezére játszott. Ellenben amikor egy-egy szervező a nagybirtokos cselédházai körül megjelent, kíméletlenül lecsaptak rá. A csendőrség 1907 után valamennyi falu, tanya és település területén kiépítette a besúgóhálózatát. Mivel a kisebb településeken mindenki ismerte egymást, az idegen azonnal feltűnt és azután a kellő információ megérkezett a rendeltetési helyére. Az „alkotmányosság” nevében ellenőriztették a postamesterekkel a levelezést, például kimutatást kértek a reformista Mezőfi Vilmos-féle újságokról.8'1

Az uralkodó osztály 1907. után elérkezettnek látta a falusi és városi osztályharcos szervezkedéssel szemben a keresztény-szocialista mozgalom fokozottabb támogatását. Az egyházi, vezetők is egyre erőteljesebben léptek fel és alkalmaztak lelki terrort a szocialista eszméket vallókkal szemben. A közigazgatási vezetők amíg tűzzel-vassal akadályozták a szocialisták szervezkedését, most a lehető legnagyobb segítséget adták meg a keresztény-szocialistáknak. Különösen sokat vártak a falvaktól, a parasztságtól. Gyura János már 1907. december végén jelenti, hogy ,, . . . míg az ő gyülekezési jogukat a hatóság lábbal tiporja, addig a keresztény-szocialisták szabadon gyülekezhetnek az iskolában.”17* Kaposváron több éves huzavona után 1913. elején indult meg az ellentámadásuk, amikor a rendkívül agilis Serák József káplán kézbe vette a szervezést. Elődeinek évekkel korábban alig sikerült elérni eredményt, most Serák a kaposvári heterogén építő és napszámos munkásokra vetette ki hálóját. A hosszú előkészítő munka ellenére 1914. március 8-án közel ezer fő jött össze a kaposvári katolikus kör udvarán, ahol hívatlanul ugyan a szociáldemokraták voltak többségben. „A hallgatóság másik része az 50-60 keresztény-szocialistán kívül, toponári és szentjakabi napszámosokból került ki.” A más felekezetek és a szociáldemokraták ellen uszító szónok beszéde után majdnem botrányba fulladt az egész megalakulás. A keresztényszocialista szervezet megalakulását végül is csak a rendőrség erélyes fellépése biztosította.85 A környékbeli napszámosokat rövid ideig befolyásoló szervezet néhány hónapos működés után észrevétlenül elhalt a háború éveiben. Rövid működését a felekezeti uszítás, a munkásmozgalom és a radikalizmus elleni agitáció jellemezte Somogy megyében.86

Az uralkodó osztály nagybirtokos tagjai 1908. február 3-i megyei törvényhatósági bizottsági ülésen a mezőgazdasági munkásság nagy nyomoráról, a fokozódó drágaságról és az emelkedő egykézés számadatairól beszéltek. Széchenyi Aladár gróf, aki korábban a közigazgatási beavatkozást tartotta járható útnak, most a parcellázásról szónokolt. Ez a megtévesztő gesztus most a földrevágyó kis- és módo253