A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

teg áldozatait. A másik speciálisan somogyi népbetegség a trachoma volt, amely valamennyi alispán! évnegyedes jelentésben a századforduló óta szerepelt. A megye déli részén, főleg a horvátok lakta községekben a lakosság jelentős százaléka szenvedett az ún. egyiptomi szembetegségben. „Szép kultúr álmainkból józanít ki a falu nyomora, azok elmaradottsága. A falu népe beteg és szégyenletesen tudatlan” - vallja be az igazságot a helyi lap.4 A megyében 1911. decemberében 646, 1912. december 31-én 602, 1913. június 30-án 615, 1914. december 31-én pedig 621 beteg trachomás volt Somogybán.0 .

A korabeli falusi egészségügyi viszonyokat tükrözik a járások népmozgalmi adatai. 1908-ban született 11 937 csecsemő és meghalt 8173^0, akik közül 7 éven aluli kisgyermek 3331 volt, azaz 40,7%-a a haláleseteknek. Az utolsó békeévben, 1913-ban született ii 118 csecsemő és meghalt 7954 fő, akik közül 7 éven aluli 3113 volt, azaz 39,1%. A következő első háborús évben született 10952 csecsemő és a 7738 haláleset közül 3011 volt egy éven aluli, az összes halálesetek 38,9%-a.6 A háborús években azután már nem jelent meg részletes statisztika, illetve az alispánt jelentés megállapította, hogy állandóan fogy a megye lakossága. Pedig a fronton meghalt katonákat nem számították be a megyei statisztikába.

A paraszti gazdaságokban a föld felaprózásának megállítására a század- forduló után egyre veszélyesebb méreteket öltött az ún. egyke-rendszer elszaporodása. Először a megye déli részén, a hitbizományi birtokok körülvette református vallású községekben jelentkezett. Később ez továbbterjedt, és a „létért való küzdelem az, amely arra indítja a családokat, hogy minél kevesebb gyermeket neveljenek föl.”'

Csak kevés utalást találunk a felnőtt falusi lakosság egészségi állapotára. Néhány forrás alapján, elsősorban a katonai sorozásokból következtethetünk a somogyi fiatal parasztfiúk egészségi helyzetére. Az 1911-ben sorozásra állított 6341 főből katonai szolgálatra alkalmasnak találták 30,6%-át. Ezek szerint több mint kétharmada nem vált be a fiataloknak. Az erősebb és egészséges fiatalok jelentős számban ekkor már kivándoroltak. 1913-ban, amikor a százalékarány a 35%-ot meghaladta, a kevésbé válogatós katonaorvosok már a trachomás fiúkat is besorozták. A következő évben tavasszal, öt járásból és Kaposvár városból 2977 katonaköteles főből bevált 1154 fő, azaz a 39%-a.8 Az első világháború előtti háborús készülődés ugyanis egyre szigorúbbá tette a sorozóbizottságokat, és eltekintettek a gyenge fizikumtól és a rosszul tápláltságtól.

A nagybirtokosok, nagytőkések támadása idején, 1907 után, a falusi szegénység számára a nagybirtok fojtogató légköréből két menekülési lehetőség maradt; a városba költözés, vagy a kivándorlás. Mivel Somogybán és a környező megyékben alig történt iparosítás, - még a városban élő proletárokat sem tudták foglalkoztatni, - maradt a második lehetőség, a kivándorlás. A nagybirtokosok, nagybérlők közül 1905—1907 között és az utána következő években egyre többen alkalmaztak távoli vidékekről az aratáshoz és cukorrépa műveléséhez más megyékből olcsó munkásokat. Az okok között elsősorban a fokozottabb kizsákmányolási lehetőség húzódott meg.9 Az agrármozgalmak kifáradásával, a hatósági terrorral a munkaalkalom csökkenésével megyénkben is együtt járt a kivándorlás növekedése.

A kisparaszti gazdálkodásban Somogybán, továbbra is a háromnyomásos rendszer volt túlsúlyban. A századfordulón a somogyi szegényparasztság gazda244