A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907
toknál pedig a munkásoknál a múlt évinél kedvezőbb feltételek köttettek ki, ami főleg az aratók által szolgáltatandó napszámok, ún. robotmunka elhagyásában nyilvánult”226 - jelenti végül február 14-én a nagyatádi főszolgabíró. A gyakorlati eredmények sorában kell végül számot adni az olyan ritka kivételszámba menő gesztusokról is, mint aminőt a korabeli sajtó által követendő példaként népszerűsített gróf Széchenyi Bertalan tett, aki cselédeinek hűségét, ti., hogy nem csatlakoztak a sztrájkokhoz, azzal jutalmazta, hogy korpótlékot és családi pótlékot vezetett be.227 Jóllehet a mozgalom kétségkívül veszített erejéből, a sztrájkharcok elmúltával a szegényparasztság még korántsem tette le a fegyvert. A harcnak csupán a formája változott, az arcvonal most a szerződések bojkottálása lett, amikre nem kevés helyen került sor. Nagyberkiben, Toponáron, Nagybajomban, Gálosfán, és Orciban az aratók nem fogadták el az uradalmak által felkínált szerződéseket-, helyükbe Zalából szerződtettek aratókat.'28 Nagyberkiben az aratók a napszámokat sokallották, tekintve, hogy „Erényi Ignác bérlő minden 1400 négyszögöl feles kukoricaföldért 23 800 négyszögöl negyedes burgonyaföldért 2, s az aratásért 8, összesen tehát 33 napszámot követelt”.229 A barcsi járásban 1906. januárjában általános arató- és cselédsztrájkra készültek. Szóbeszéd tárgya volt, hogy a cselédek „február 24-én felmondanak, azonban újra el nem szegődnek, az aratómunkások pedig nem szerződnek le”.230 Február végére azonban a kedélyek itt is lecsillapodtak, és a szerződések létrejöttek.231 Bojkottálták a szerződést a hácsi aratók is, a szöllősgyöröki, lengyeltóti és öreglaki uradalom Zalából szerződtetett .aratókat.232 Nem kötöttek szerződést Bálványoson, Kapolyon, Kötésén, Városhíd- végen,233 a csurgói és iharosi bérgazdaságban,234 gróf Festetics Kálmán Szilágypusztáján. Liechtenstein Jakab bérlővel és Lelbach Keresztély nagyatádi birtokosokkal.230 Így érthető meg a borúlátás, mellyel a hatóságok néztek a következő aratási évad elé. „ . . . Jeleznem kell - írta a tabi járás főszolgabírája -, hogy én, hacsak a politikai viszonyok kedvezően nem alakulnak, nagy mozgalmaktól tartok, amik majd, mint tavaly is, előzetes jelenségek nélkül, egyszerre fognak kitörni.”236 A sztrájktól való félelem lidércnyomásként nehezedett az uralkodóosztályra, s visszatérő témája lett a sajtónak, hogy minden korábbinál nagyobb sztrájkról bocsátkozzon jóslásokba. „Szóval nem kecsegtetjük magunkat szép kilátásokkal az aratás idejére; a munkásmozgolódások, a cseléd- és aratósztrájkok az idei nyárra sokkal inkább fenyegetnek, mint valaha”237 - jelentette a Somogyi Hírlap. 1905. nagy sztrájkjai mellett az itt hivatkozott jelenségek teszik egyszersmind érthetővé azokat az értekezleteket, amiket a birtokosok és bérlők a munkás- és cselédkérdés megtárgyalására hívtak össze, s azt a fokozódó mozgalmat, mely a sztrájkok leküzdésére bontakozott ki körükben. Sajnos, ezek előadásában csupán az egykorú sajtó híradásaira hagyatkozhatunk, és így számos kérdés közelebbi megvilágítására, részletezésére nem keríthetünk sort. Eddigi tudomásunk szerint az első ilyen értekezletet még 1905. novemberében Kaposvárt Somssich Andor elnökletével Somogy Vármegye Gazdasági Egyesülete tartotta. Az értekezlet vezérszónoka Makfalvay Géza volt, aki előadásában javaslatot terjesztett elő a munkaadók, cselédek és aratók közötti viszony szabályozására, a cselédek fizetésére. Tekintve, hogy az előadás szövege nem áll rendelkezésünkre, nem áll módunkban a béremelésekre tett javaslatait tételesen felsorolni. A korabeli sajtó közlése szerint „a gazdák és cselédek érdekeit igazságosan” egyeztette, „bölcsen és helyesen mérlegel”-te a somogyi viszonyokat, s 221
