A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907
Az is világosan áll előttünk a forrásokból, hogy a sztrájkok szervezésében résztvevő agitátorok jórészt a Szociáldemokrata Párthoz tartoztak, kivéve a csurgói járást, ahol - mint már utaltunk rá - az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt embere állt a mozgalmak gyújtópontjában. Forrásaink tanúsága szerint azonban ezek az egyének nem központból kiküldött szervezők és agitátorok voltak. Világosan szól erről a kaposvári járás főszolgabírájának 1906. január 13-án kelt jelentése is, amelyben többek közt ez áll: „...Ezen mozgalmak a szociáldemokrata, pártokkal legfeljebb annyi összeköttetésben voltak, hogy itt-ott egy-egy szociáldemokrata munkás saját elhatározásából izgató beszédekkel szította a munkások ellenállást és igyekezett azokat a munka teljes beszüntetésére rábírni.”197 Ugyanígy minden valószínűség szerint saját szakállukra dolgoztak a megyében feltűnő vándoragitátorok is, bár esetükben a kapcsolat pártjaik központjával kimutatható,. mégsincs semmi okuk feltételezni, mintha azért küldték volna őket, hogy sztrájkot szervezzenek. Ha volt egyáltalán valamilyen megbízásuk, az legfeljebb a mozgalom szervezésére vonatkozhatott. A mozgalmak egy részénél azonban világosan mutatható ki, hogy az égvilágon semmi közük sem volt a szocialista agitációhoz, s ezek tulajdonképpen minden politikai arculat nélküli bérmozgalmak voltak. Sokfelé csak- azért kezdtek sztrájkot, mert azt hallották, hogy ahol sztrájk volt, ott felemelték a béreket. „König Gyula őrsvezető és Gyenis Lajos csendőrből állott járőr a nevezetteket (ti. a cselédeket - K. S.) kikérdezte, kik előadták, hogy ők a munkát azért szüntették meg, mert azon uradalmakban, ahol ez ideig a bérharc volt, mindenütt 40 mérő gabonát, 120 korona készpénzt, 2 hold tengeriföldet és 2 hold rétet kaptak, tehát ők is ezt akarták kivinni, mivel jelenlegi fizetésük 28 mérő gabona, 40 korona készpénz, 1 hold tengeriföld, 1 hold rét, 2 öl tűzifa és 16 kiló só kevés . . .”19S - olvashatjuk a gálosfai cselédsztrájk okairól az egykorú csendőrjelentésben. „ . . . A cselédek az újságokból tudomást szerezvén, hogy a cselédek máshol is sztrájkolnak, ők is kísérleteztek a bérfelemelést illetőleg190 - írja egy másik jelentés. Lényegében ebbe a csoportba sorolhatók azok a megmozdulások is, melyek az ex lexre való hivatkozással törtek ki, melyet úgy értelmezett a nép a maga módján, hogy miután törvényen kívüli állapot van, a szerződések is érvényüket vesztették, s itt a kedvező alkalom a bérek felemelésére. Végül ebbe a szektorba tartoznak azok a sztrájkok is, amelyek a kedvezőtlenre fordult munkafeltételek folytán, a megdőlt gabonák, a tropikus hőség miatt robbantak ki.200 A fentiek alapján világos, hogy nem értünk egyet azzal a meglehetősen differenciálatlan szemlélettel, mely minden századeleji sztrájkot egy kalap alá vesz, szocialista indíttatásúnak, „agrárszocialistá”-nak minősít, mint ahogy magát az agrárszocialista elnevezést sem tartjuk pontos terminológiának, ámbár elismerjük, a partikuláris érdekek minden eszmerendszeren belül hozhatnak létre variánsokat, sajátos jegyeket mutató irányzatokat és mozgalmakat. Jellemzően tanúsítja egyébként állításunk igazságát, hogy sok helyen hiába keresték a „bújtogatók”-at, a legalaposabb nyomozás sem tudott eredményre vezetni,201 s ez nem csak a cselédek, vagy mezei munkások titoktartásán múlott, hanem azon is, hogy egyszerűen nem volt „bújtogató”. Nem szorul magyarázatra, hogy a mozgalom bázisát a falusi szegénység és a cselédség adta. Mégis a forrásokat tanulmányozva az a benyomásunk, hogy a dolgok differenciált szemlélete ebben a vonatkozásban sem káros. így pl. megfigyelésünk, hogy azok, akik a pusztákon un. parancsoló emberek voltak, nem igen 217
