A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907
•vettek részt a sztrájkokban, ha pedig igen, úgy ezek közül kerültek ki, akik az első szóra vették fel a munkát. Az uradalmak helótatársadalmában is a legszegényebbek voltak a legharcosabbak. Ugyanígy megfigyeléseink közé tartozik, hogy általában az aratók mozgalmai voltak erőteljesebbek, míg rendszerint a cselédek az első fellépésre meghőköltek, ami helyzetüket tekintve egyébként érthető is. Örgróf Pallavicini Ede veti fel, a mozgalomnak mintegy nemzetiségi jelleget tulajdonítva, hogy a mozgalom elsősorban a svábok által lakott vidéken volt erőteljesebb, s a „magyar vidékeken mindinkább veszített intenzitásából”.202 Bár lehet az őrgróf megállapításában valamelyes részigazság, a mozgalom elsősorban nem nemzetiségi, hanem osztálymozgalom volt, s az általunk tanulmányozott források névanyagáról is azt állapíthattuk meg, hogy az döntően magyar, és csak kisebb hányadot képviselnek a német és szláv nevek, amelyek mögött - ismerve a So- mogyság nemzetiségi képét - nem lehet minden esetben német, illetve déli szláv nemzetiségű személyeket feltételeznünk. Mucsi Ferenc írja tanulmányában: „Félig kimondva, vagy kimondatlanul. . . dunántúli agrárproletárok és szegényparasztok harcának végső céljaként a föld jelenik meg ismét, a nyomasztó nagybirtok-rendszer helyett a paraszti kisbirtokok hálózata.”203 Anélkül, hogy vitázni kívánnánk a szerzővel, le kell szögeznünk, hogy forrásainkból Somogy vonatkozásában ezt nem tudtuk ilyen egyértelműen megállapítani. Mert bár nem kételkedünk abban, hogy a föld volt minden paraszti gondolatnak alján, Somogybán ez olyan mélyen, annyira elrejtve élt, hogy nem kapott hangot, vagy ha hangot kapott is, nem volt olyan erős, hogy eljusson a forrásokig. Éppen ezért inkább azzal a kortársi értékeléssel értünk egyet, amely szerint „a mozgalom tulajdonképpen a politikai viszonyokkal és az ipari munkások mozgalmával szorosan kapcsolatban álló bérharcnak tekintendő”.204 E helyen kell szólnunk azokról a korabeli sajtó és a hatóságok által „lehe- tetlen”-nek és ,,teljesíthetetlen”-nek bélyegzett követelésekről is, amelyekkel a sztrájkharcosok álltak elő. E tekintetben különbséget kell tennünk az aratók és a cselédség követelései között. Mit követeltek az aratók? „Zichy Béla gróf munkásai a szerződésileg megállapított 3 kor. helyett 4 korona bért követelnek”205 - jelentette 1905. június 14-én a Somogyvármegye. „ . . . a takarmány lekaszálásáért 3 korona bért követeltek holdankint” a nyírespusztai aratók.206 „Az izgatások folytán félrevezetett munkások oly követelésekkel állottak elő, melyeket teljesíteni lehetetlenség. A főbb pontok ezek: 6 órai munkaidő naponkint, s ezért a férfiak 3 koronát. . . kapjanak. Aratórészül minden 10. métermázsát vagy holdankint 1200 négyszögöl után 10 korona munkadíjat kérnek még a repce és a bükköny után is. Semmiféle mel- lékszolgálmányt teljesíteni nem akarnak”207 - közölte 1905. június 18-án a Somogyi Hírlap, a somodori aratókról. Nyolcadik részt követeltek Márffy Béla nagybirtokos aratói.208 ,, . . . Követeléseik különfélék voltak, különösen a részesföldek után a napszámok eltörlése, illetve le nem szolgálására irányultak”209 - szól erről 1905 december 28-án kelt jelentésében a marcali főszolgabíró. „Követeltek 8. részt, az aratás tartama alatt kosztot, s a behordásnál segédkezésért 5 korona napidíjat”210 - olvashatjuk a tabi főszolgabíró 1906. január 5-én kelt jelentésében. A fentiek alapján összefoglalás nélkül is világos, hogy az aratók követelései a magasabb aratórészre, a robot eltörlésére, a bérek emelésére, a kedvezőbb munkafeltételekre irányultak. 218
