A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
A rendkívül jelentős történelmi korszakban: a Monarchián kiütköző végzetes és krónikus politikai válságok, a nagy és fellendülő tömegmozgalmak - a pártsikerek és a pártbukások - idején, az új század első évtizedében lezajlott arató- szrájkokkal egyidőben játszódtak le a rendőrség által örökké tüntetéssel és kitoloncolással fenyegetett s az aratósztrájkokkal sokban közös jegyet viselő - lényegében azonos tőről fakadó - kaposvári ipari munkások sztrájkmozgalmai is. E munkásmozgalmak hírei nemcsak a helyi, hanem az országos sajtóban is ~ sűrű időközökben - láttak napvilágot. Köztudott, hogy 1905-1910 között 2080 sztrájk volt az országban, amelyben 217 287 munkás vett részt.110 Már tapasztalati tényekre hivatkozva, állapíthatta meg az 1904. évi szakszervezeti kongresszus, hogy a „szakszervezeti mozgalom országos mozgalommá válásának” évétől kezdődően az évekig tartó gazdasági pangás súlyosbító hatására és következményeképp sorozatos bérharcok keletkeztek. 1903-ban 800 sztrájk volt az országban. A helyi sajtó sűrű időközökben vette hasábjaira ezekben az esztendőkben a kaposvári munkásság időközi sztrájkjainak a hírét. 1905. augusztusában már a város vízvezetékszerelési munkálatainál 30 kőműves és ács — többízben is - bérharcba kezdett.111 A kőművesek első sztrájkja — az 1905. szeptember 5-i helyi híradás szerint - még csak két órás volt, a szeptember 13-i helyi lap azonban már 6c kőműves „munkazárlattal” súlyosbított sztrájkbalépését hozta a város tudomására. Szeptember végén pedig a szabómunkások léptek sztrájkba, azok, akik az év 2/3-ad részében alig jutottak munkához, de a szezonális munkaidőben sem futotta többre keresetük - átlagosan - a heti 16 koronánál. 1906-ban már 680 munkás vett részt a sztrájkokban, amelyeknek az időtartama 3560 napra rúgott. Sztrájkoltak a vízvezetékszerelők, az állványozó építőmunkások, az asztalosok, a lakatosok, a kőművesek és az ácsok. A szakszervezetek együttes jelentése szerint a sztrájkok átlagos eredménye 20-25 százalékos bérjavítás és napi egy-két órás munkaidőrövidítés volt. A hatósági büntetések szigora sem volt enyhe a sztrájkoló munkásokkal szemben, hisz a büntetések során 460 napi elzárás, 1060 korona pénzbüntetés és 112 kitoloncoltatási ítélet (ebből 86-ot nem hajtottak végre) sújtotta őket.111/3 Az első megyei pártértekezlet után ismét felélénkültek a megyeszékhely ipari munkásainak a sztrájkjai. /907. januárjában 29 kaposvári asztalosmunkás tagadta meg a munkát. A sztrájkoló, de nem kaposvári illetőségű asztalossegédeket, akik „a munkásságot izgalomban tartják - írta a Somogyvármegye 1907. január 18-i száma - és a munkások nyugalmát veszélyeztetik” a főkapitány kitoloncoltatta a városból. A 10 órás munkaidő és a felmondás nélküli elbocsájtás ellen harcoló munkások huzamosabb ideig ellenálltak az iparfelügyelő és az iparhatósági biztos békéltető tárgyalásainak.112 A munkások és a munkáltatók, valamint a hatóságok közötti ellentétekre utal a rendőrség azon határozata is, amellyel a famunkások tervezett népgyűlését betiltotta. A párt következő megyei értekezletét 1907. febr. 2-án tartották Kaposvárott, amelyen az összes küldöttek száma csupán csak 29 volt. Az értekezlet napirendjén az új pártelnök: Kovács Miksa „A megyei agitáció kiterjesztése és rendszeresítése” című beszámolója szerepelt elsőként. A 9 kaposvári, együttesen 919 tagot számláló szakszervezet az „elmúlt évi tevékenység kapcsán tartott 5 nyilvános gyűlést, 2 szakgyűlést, 64 felolvasást, köztük 8 közös felolvasást. A megye más részében pedig négy népgyűlést és 3 nyilvános gyűlést tartottak. Betiltottak Kaposváron 8, vidéken pedig 14 népgyűlést.”11'1
