A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
egy részének kicsúszása a dolgozók kezéből, továbbá egy differenciálódási folyamat. S ha mindezek után arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ennek a feltűnő nagyméretű proletarizálódásnak mi volt az oka, akkor az előbb elmondottakon kívül csak egy fontos mozzanatra hívjuk fel a figyelmet: az úrbéri perek egy része még 1860-ban, sőt 1870-ben is folyt! A fellebbezések, a per újrafelvételek óriási ősz- szegeket emésztettek fel, a paraszti „juss” megszerzését nemcsak vérrel és verejtékkel, hanem munkával és pénzzel is meg kellett fizetni. Meg kell azonban azt is vizsgálnunk, hogy az így kialakult társadalmi viszonyok vajon konkréten milyen gazdasági viszonyokat takarnak, mire épültek? Mivel a megye lakosságának többsége mezőgazdaságból élt, ezért döntő kérdés azt megvizsgálni, hogy miként oszlott meg ekkor a termőterület, mi tartotta el a megye népességét. Az 1850-es évek töredékesen megmaradt gazdasági beszámolói egyes uradalmak fejlődése mellett a paraszti gazdaságok elmaradottságáról adtak hírt. Somogybán 1853-ban még a háromnyomásos rendszer dívott ott is, ahol a földek tagosítása megtörtént. A földdarabok „szanaszét fekvése”, a sertésjárás és a köz- legelők miatt a váltógazdálkodásra való áttérésre nem lehetett gondolni, mert a szántóföldek 1/3-át a parasztnak ugaron kellett tartania. Ellenkező esetben állandóan őriznie kellett volna földjét, hogy munkája gyümölcsét élvezhesse. Tárolási lehetőségei is roppant rosszak voltak: a betakarított gabonát általában udvarukba hordták a parasztok nyomtatás végett és ezért - ha tűzvész támadt - teljesen koldussá vált a gazda.41 A nemesi uradalmak egy része bérletbe került és ez a bérleti gazdálkodás a maga tőke beruházó, de egyben földkiuzsorázó módszereivel is éppen a hatvanas évekre teremte meg keserű gyümölcsét. Ha a függelékként közölt I. A. sz. táblázatunkra tekintünk, meg kell állapítanunk, hogy 1849 és 1870 között a megye területének jelentős százaléka terméketlen területből termő területté változott. Ez nagyrészt a mocsárlecsapolási és vízelvezetési munkálatoknak volt köszönhető. A termőföld művelési ágak szerinti megoszlásában azonban kimutatásunk szerint nem volt lényeges változás. A számok ez esetben mégis megcsalni látszanak minket. A század végén megjelent gazdasági munkákban ugyanis mindenütt megjegyzik, hogy az uradalmak a mocsarak lecsapolásán kívül erdőirtással igyekeztek termőterületeiket növelni és ezzel a kedvező gabonakonjunktúra előnyeit kihasználva, a kalászosok termesztését fokozni. Miként lehetséges, hogy ez, a bejelentések nyomán készült statisztikában nem jelentkezett? Igen valószínű, hogy a kiirtott erdők mennyiségét nem jelentették be, minthogy az erdőként nyilvántartott területek után lényegesen alacsonyabb volt a kivetett adó összege. A milleneumra készült megyei leírás megemlékezik arról, hogy Somogybán az erdők „teméntelen szőnyegzetük össze-vissza szaggatva, szabdalva, átlyug- gatva, földjük szántófölddé alakítva, csak árnyékaik a réginek.” Majd alább írja: „sok szép erdő helyét meglepte az azelőtt ismeretlen gyalogfenyő;, a kiirtott helyeken itt-ott kerekre puffadva a föld: avatatlan ember könnyen kunhalmoknak nézné, holott nem egyebek kilúgozott hamudomboknál, mert ezeknek az erdőknek egyedüli ipara a hamuzsír, s legfeljebb a szénégetés volt” ... A régi tölgyeket felváltotta az akác és a fenyves.42 Alapjába véve tehát az erdő megma16 1
