A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
radt ugyan, a szántóföldi sávok közéje ékelődtek, de a faállomány megváltozott, az erdő értéke csökkent. S ennek oka valószínűleg nagyrészt a haszonra törekvő bérlő-gazdálkodás volt, amely nem kímélte Somogy egyik legfőbb természeti kincsét. A megye egyik ismertetője szerint a gubacs miatt is sok élelmes vállalkozó bérelte ki a somogyi erdőket.43 De fájdalmasan emlékezik meg a Somogybán folyó rablógazdálkodásról az Erdészeti Lapok hivatalos tudósítója is 1869-ben. „Tekintsünk a szomszéd Somogyba - írja Tolnából küldött tudósításában - ott egész erdőket fogunk látni össze-vissza kuszáit állapotban levágva, néhány haszonbérlő gazdálkodik ott. A bérlők potom árt fizetnek az erdőért, ott tetszésük szerint a legszebb tölgyekből egy-egy darabot dongának kivágnak, a többi fát pedig ott hagyják, melynek felmunkáltatása és kitakarítása éveket igényel, s az újraerdősítést felette nehezíti. Kezelő erdőtiszt, ahol van - az erdőpusztítások miatt szót nem emelhet, mert keze és nyelve kötve van (mint magamnak is) és az által szolgálatját is kockáztatná, ezért hallgat.”44 E szavakhoz nem kell különösebb kommentárt fűznünk . . . Somogybán a legelők többsége erdei legelő volt. Amikor a közös legelőket megszüntették, az úrbéri perek zömében az ítélet úgy hangzott, hogy a földesúrnak joga volt az értékes fákat (makktermő fákat) kivágatni és elhordatni. Ez meg is történt mindenütt, hiszen a fa - különösen a folyók mellett, ahol szállítása nem jelentett problémát - könnyen értékesíthető volt már. A legelőként adott erdőket a parasztság nem tartozott erdőként kezelni és így ahol a legelőket telkenként szétosztották, ott ezt rendszerint fairtás és a legelők feltörése követte. Ezt a tényt azonban 1864-ben statisztikailag még nem lehet nyomon követni. 1849-ben 21 909 magyar hold erdő volt jobbágybirtokként összeírva Somogy megyében. 1864-ben az Erdészeti Lapokban közölt kimutatás szerint Magyarország területén található községi erdők közül Somogybán 24 838 kát. hold 954 n-öl erdőterületet tartottak nyilván.45 Igaz, hogy 1849-ben az erdei haszonvétel kiszakítása még jóformán egyik községben sem történt meg hivatalosan és így az előbbi adat semmiképp sem volt reálisnak tekinthető. Az erdőgazdálkodás azonban egyébként sem a paraszti birtokok körébe tartozott, hiszen a kisparaszti üzem az erdőt csakis mint legelőt tudta hasznothajtóan kiaknázni. Az erdőknél fontosabb szerepet töltött be a paraszti gazdálkodásban a szőlő. Sajnos, forrásaink nem teszik lehetővé, hogy pontosan megállapítsuk, mekkora szőlőmennyiség került át a parasztok tulajdonába 1848 után, de azt máris megállapíthatjuk, hogy a szőlőbirtok kezelése zömmel a parasztság kezében volt, bár nagyrészt bérleti formában. Az 1853. évi kataszteri munkálatok adatai szerint ebben az évben összesen 25 013 kát. hold szőlő volt Somogy megyében.46 Fényes Elek 1865-ben kiadott munkája szerint a szőlő igen kedves ültetvénye a somogyi gazdának és a bortermesztés annyira elterjedt, hogy a megye 306 helysége közül csupán 96-ban nincs szőlőhegy, vagy szőlőskert. Fényes e munkájában a Zselicben említ két nagy uradalmat (Simonfa, Hajmás), amely honi és külföldi szőlővesszők honosításával állít elő jó bort. Ismerünk egy szakmunkát is, Gaál Alajos somogyi földbirtokos írta a hasznos szőlőművelésről, felajánlva ebben Gáloson termesztett szőlővesszőit darabonként 2 pengőkrajcárért. Szerinte egy jóravaló szőlősgazda termése 800 n-ölön 30 akó bor. Fényes Elek szerint viszont 1864-ben a megye évi termése 143 214 akó volt, úgyhogy 1 hold szőlőn 6 akó bor termett, ami holdanként 6 forint tiszta jövedelmet jelentett ekkor.47 17
