A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
Nemválasztók Pártja és az Általános Munkáspárt egyik vezetője, szervezője és agitátora. Kiváló magyar és németnyelvű szónok, aki különösképp jelentős tevékenységet fejtett ki a beteg- és a rokkantpénztárak vidéki fiókjainak szervezőjeként is. Frankel Leó bizalmas munkatársa volt. 1890-ben az SZDP vezetőségének volt a tagja, illetve a Népszava szerkesztője. A periódus második évtizede (1876-1890) Frankel Leó hazatérésével és az Arbeiter Wochen-Chronik által a végzett marxista szerkesztésével kezdődött, majd a Magyarországi Általános Munkáspárt megalapításával és a párt alakulása után Frankelnek, ismét egy esztendőre, három sajtóper után bekövetkezett letartóztatásával, illetve az országnak - Marx halálának esztendejében - általa történt elhagyásával záródott le. A mozgalom élniakarása az Arbeiter Wochen-Chronik és a Munkás-Heti- Krónika voltak, amelyek élén előbb lassalleanus szerkesztő bizottság, később pedig elveiben mind tisztábban látó marxista szerkesztés tevékenykedett, 1877-től, a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseinek kétségkívül egyik legjobb ismerőjének, a Petit Republique által „egy szenvedélyűnek” és „egy gyűlölésűnek” (ti. a szocializmus-szenvedélyű és a reakció-gyűlölésű) elnevezett - Frankel Leó irányításával. A mozgalom legfőbb támasza, az egyletek legjobb szervezője, az 1877-ben már 2500 előfizetővel (kézből-kézbe kerülése folytán ennél jóval hatalmasabb olvasótáborral) rendelkező németnyelvű Arbeiter Wochen-Chronik volt és a magyarnyelvű Munkás-Heti-Krónika, amelynek azonban már jóval kevesebb volt az előfizetője. * * * Az Arbeiter Wochen-Chroniknak különösképpen nagy olvasótábora volt Eszéken, Pécsett és a megyénkben: Szigetváron. Nemcsak a lap járt Szigetvárra, hanem Szigetvárról is rendszeresen tudósították, s ezért is találkozunk - nem véletlenül - a lap hasábjain oly sokszor szigetvári eseményekkel. Az 1873. esztendővel kibontakozó gazdasági válság következtében különösképp nagyszámú munkáselbocsájtás történt Dél-Somogyban, főképp Szigetváron. E munkáselbocsájtások közül - talán a legsúlyosabbnak a hírét vette hasábjaira az Arbeiter Wochen-Chronik 1873. aug. 10-i száma - bejelentve a nyár elején bekövetkezett 200 faipari munkás kenyér nélkül maradását. Az élénkforgalmú s jelentékeny ipari és kereskedelmi kisvárosban - a híradás szerint - még 14 cipészt is elbocsájtottak a munkából. A lapban megfogalmazott kiáltványok, állásfoglalások és bátor közlemények nem egyszer súlyos szavakkal ecsetelték a városban és környékén lévő munkásnyomort, de rávilágítottak egyben a munkásság öntudatosodásának a folyamatára is. Szigetváron a mozgalom első vezetői külföldről bevándorolt munkások voltak. Közöttük is igen jelentős tevékenységet fejtett ki a Wittenbergből 1868-ban beszármazott Welz Károly cipészsegéd, aki néhányad magával már a következő esztendőben „a népet a földosztás ígéretével csaknem lázadásra tudta bírni”51 egy századvégi megyeszékhelyi lap tudósítása szerint. A mozgalom vezetői közül Müller József (1872-ben jött Szigetvárra) és Müller Károly is csehországi születésű, karlsbadi kőművesek voltak (1877-ben jött Szigetvárra). Minden valószínűség szerint - a Kaposvári Munkásegylettel egyidőben 1870-ben alapíthatta meg Welz a szigetvári Munkásképző Egyletet, amelynek az 159
