A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

elnöki tisztségét is magára vállalta. A Munkás-Heti-Krónika 1873. október 5-1 számából arról értesültünk, hogy az elnöki tisztet az Egyletben - már négy esztendő óta viselte.52 Az egyletet - a kaposvárival együtt — a belügyminiszter 1871. okt. 27-i jelentésében az Internacionálét követő magyarországi 25 munkásegylet és 10 üzemi, vagy szakmai szervezet között említette.5'1

Az egylet 1874 májusában tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen az újjáalakított választmány élére újból Welz Károlyt állították. A választmányi tagok között volt található Certa Antal másodelnök, Lovasy János magyar és Kellermann Vilmos német jegyző, Polster és Schopp pénztárnokok és Szalay János levéltárnok, valamint az az Erben Ferenc ellenőr, aki - 1870-ben — még a Kaposvári Általános Munkásegylet elnöke volt.54

A 19 bátor egyleti taggal rendelkező Welz Károlynak sokszor kellett - szükség szerint kiáltványban is - közzétenni a lap hasábjain mondanivalóit. Oroszlánként védte az egyletet, a szervezet egységét, bátran fogalmazva meg vallomását: „Amíg a mozgalomban résztveszek, semmi körülmények között el nem tűröm, hogy a mi elveinket törés, magát az egyletet veszedelem ér)e.”oh Az effajta kiáltványok is bizonyították, hogy milyen nehéz munkát kellett kifejteniök a vidéken szétszórva dolgozó munkásvezetőknek ahhoz, hogy a munkásegyletek keretei között összetartsák és munkára ösztönözzék az egyesület tagjait, s harcoljanak „a munkások tétlensége és lágysága ellen.”55/3 Ezt panaszolta Welz 1873. márc. 10-én is a famunkások gyűlésén a szervezés nehézségeiről, a fáradhatatlanul végzendő felvilágosító munkáról, amelyhez „angyali türelem s óriási kitartás kell.”58

De nemcsak a Welz által irányított helyi egyleti politika követésében jártak elől a megyében a szigetváriak, hanem - szinte a munkásegyletek alapításával egyidőben - a szakegyletek: a szakszervezetek alakításában is. A 70-80-as esztendőkben a fa-, a bőripar és az építőanyagipari üzemekben dolgozó munkások szakegyletekbe tömörültek. Ilyenként fejtette ki tevékenységét a Bőráru Munkások Szakegylete is Szigetvárott, amelynek vezetői már 1872. november közepén benyújtották a hatóságokhoz alapszabályaikat, amelyeket azonban még egy félesztendő múltán sem hagytak jóvá a szolgabírói hivatalban.5'

A szakegyletek alapítása során elmondható, hogy az Általános Munkáspárt által végzett munka még sok területet nem tudott érinteni ezekben az esztendőkben. Erről tanúskodtak a hetvenes években — mint láttuk - már az egyre nagyobb számban alakuló és önállósuló szakmai egyletek, amelyeknek a soraiban az önsegélyezés és az önképzés voltak még mindig a legfőbb tennivalók. A szervezkedés nagy kárára - állapította meg S. Vincze Edit: A magyarországi szociáldemokrata párt megalakulása és tevékenységének első évei (1890-1896) c. kötetének 15. oldalán „az Általános Munkáspárt vezetősége - a politikai harcok vezetése közben - elhanyagolta a szakmai szervezetek modern szakszervezetekké való fejlesztését”, meg nem értve és alábecsülve a szakszervezeti mozgalom mindenkori kettős szerepét és feladatát.

A „hűtlenségi per” utáni kormányzati gyakorlat egyre merevebben utasította el a munkásegyletek alapszabályainak az engedélyezését. A vidéken dolgozó munkásvezetők ezt látva, 1874-től kezdve, a beteg és a rokkantpénztárak fiókhálózatának a kiépítésén fáradoztak, amelyeken keresztül ’’természetesen az ellen nem őrizhető számtalan csatornán át a munkásmozgalom politikai irányzatai is hatályosan terjesztetnek” - állapította meg róluk pár évvel később a bel60