A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
A megyei összeírás adatai feltehetően az igazsághoz közelebb állnak, mint az országos össszeírásé. Az azonban igen figyelemreméltó, hogy 1914-1916 között milyen óriási létszámesés mutatkozik a megye egész állatállományában. Ez már a háború közvetlenül érezhető hatása. A megyei adatok szerint 1917-ben is megritkult az állatállomány, sőt a juhok száma ekkor még az 1918. évinél is alacsonyabb. Az országos összeírás ez évi adatait vizsgálva azonban ez a csökkenés nem olyan nagy méretű, s ha ezeket az adatokat vesszük figyelembe, akkor az állatlétszám hullámvölgye határozottan 1918-ra esik. A legsúlyosabb veszteség a ló és a szarvasmarha-állományt érte, ez utóbbit már 1915-ben komoly veszély fenyegette, noha a kormány már 1914. október 9-én rendeletet adott ki a szarvasmarha-állomány védelmében, tilalmazva az üszőborjak, a háromévesnél fiatalabb üszők és hasas tehenek vasúton való szállítását és levágását.583 1915 tavaszán azonban a felvásárlók tömege özönlötte el Somogyot, akik ott megvásárolták a szarvasmarhát, majd busás haszonnal adták tovább Ausztria és a monarchia ipari vidékei felé. Az állatok pusztítását mozdította elő, hogy az aránylag magas felvásárlási ár miatt a zsellér és a béres egyetlen tehene is vágóhídra került, és így félő volt, hogy a tenyészállat elpusztul, noha Svájc most nem tudott volna új anyagot adni. ’84 Ez a félelem egyelőre, még nem vált be. Az alispáni jelentés szerint a hasznos házi állatállomány a háború következtében bekövetkezett apadása még nem öltött olyan arányokat, ami aggodalomra adhatna okot. A lovak száma 26%-al, a szarvasmarháké 20%, a sertéseké 21%, a juhoké pedig 12%-al apadt. Ebben az esztendőben a vásárok is még elég népesek voltak,”85 A szarvasmarha-állomány apadása utóbb mégis nyugtalanságot keltett. A front szükséglete egyre nőtt. A Somogyvármegye című lap értesülése szerint eleinte 360 000 q, utóbb már 600 000 q napi hús szükséglete volt a katonaságnak. A háború nem egészen két esztendeje alatt 2 200000 szarvasmarhát vágtak le, és ennek fele Magyarországról került ki. Az ország szarvasmarha-állománya i 600000 darabbal csökkent tehát 1916-ig. Ez 25%-os állománycsökkenésnek felelt meg.586 1918 tavaszán már az alispánt is aggasztja a megye állatállományának rohamos fogyása. Jelentésében beszámol arról, hogy amikor legutóbb 3110 darab szarvasmarhát kellett az országos közélelmezés céljára a megye területéről leadni, az átvételre felhajtott állatok 70%-a tehén volt, ami azt bizonyítja, hogy a megye gazdaközönsége már nem rendelkezik kellő számú vágómarhával. A vágómarha rekvirálás tehát közgazdasági tekintetben igen veszélyes, mert az állatállomány fenntartásához szükséges tenyészanyag csökkenéséhez vezet.”8' A szarvasmarhán kívül súlyosan csökkent a lóállomány, mert ez volt az első, melyet rekviráltak. Ez a lórekvirálás szinte megbénította a fuvarozást, amelynek pedig igen nagy fontossága volt a lakosság ellátásában. Többek között ez okozta a fa árának növekedését, amely a háború előtti 48 krajcárról ölenként már 1915 márciusában 60 krajcárra ugrott fel.588 Legtöbb problémát mégis a sertéstartás okozott. A nagy húshiány miatt ez jövedelmező „üzletté” változott, másrészt pedig a falusi szegénység számára a megélhetés fő forrását jelentette. A sertéshizlalás üzleti oldalát kitűnően meglátó vállalkozások egyike volt a megye területén a barcsi sertéshizlalda, amelynek részvényeit 1916-ban a Magyar Bank vásárolta meg. Az új tulajdonos a sertésállomány kétszeresre növelését ter102
