Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
II. Vásárok - 4. Vásártartási szokások
£3, A könyvárusoktól 40 ,, 24. A bádogosoktól 24 „ 25. A fésűsöktől 24 ,, Kereskedők 1. A pecsenyesütőktől 40 ,, 2. A sóárusoktól 36 ,, 3. A hagymaárusoktól 36 ,, 4. A sajt- és efeségkereskedőktől 40 ,, 5. Szalonna- és hájárusoktól 40 ,, 6. Hal-, rák- és csíkárusoktól 40 „ 7. A dohánykereskedőktől 30 „ 8. A gyümölcsárustól, tele kosárral 40 ,, 9. A gyümölcsárusoktól, akik azt fejükön kosárban hozták, vagy más eleséget árusítóktól, kaiácsosoktól 6 ,, 10. Kender- és lenárusoktól 36 ,, A vásároknak megvoltak az íratlan szabályai is, amelyekhez a résztvevőknek alkalmazkodniok kellett. A kézművesek és a kereskedők elhatárolták magukat egymástól, sátraikat rendszerint a vásár különböző pontjain verték feil. Ebben szerepet játszott a konkurenciaharc, amely hol nyíltan, hol pedig burkoltan, de mindvégig kitapintható. Az azonos szakmák rendszerint egy helyre települtek, így a sátrak „utcáikat” alkottak, amelyek az egyes szakmákat reprezentálták. A módosabbak nagyobb sátrakban árulták portékáikat, a sátrak külleme árulkodó bizonyíték volt gazdájuk anyagi helyzetéről. A .szekérről árulók már a vásári hierarchiának alacsonyabb fokán állottak, végül megemlíthetjük azokat, akik földre terített takaróikon, vagy pedig bugyraikban kínálták a gyümölcsöt, a gombát, a baromfit stb. A nagyobb vásárokban nem ritkán huszonöt, harmincféle kézműves iparág is képviselve volt, de a kereskedők is gazdag választékot biztosítottak a vásárlók részére. A vásárokban kialakult helyi szokásokhoz, főképpen a más megyékből érkezőknek kellett alkalmazkodniok. A helyi kereskedők gyakran törvénytelenül olyan gyakorlatot vezettek be, amelyek elsősorban a számukra voltak kedvezőek. Somogy megye 1825-ben Zala megyénél panaszt tett, mivel a nagykanizsai hetivásárokban súlyos visszaélések történtek. Közismert, hogy Nagykanizsa volt Somogy első számú gabonapiaca, az ott történő visszaélések és szabálytalanságok érzékenyen érintették a piacozó kereskedőket és a parasztokat egyaránt. A panasz szerint a^ kanizsai hetivásárokban „minden idegenek a vevéstől a helybéliek által addig eltiltóinak, míg tetszésők szerint elegendő a magok számára nem vásároltatik”.1C8 A helybéliek nyilvánvalóan saját érdekeiket nézve a legjobb árut olcsón kívánták megvásárolni, a konkurenciát pedig háttéribe szorították. A visszaélések más formában is előfordultak. A helyi módosabb kézművesmesterek termékeiket csak akkor kezdték árusítani, amikor a vásár látogatottsága a legnagyobb volt. A nagy kereslet miatt az árakat természetesen felsrófolták, így hátrányos helyzetbe kerültek azok, akik áruikat már korábban eladták. Zala válaszlevelében ígéretet tett a visszásságok megszüntetésére, olyan határozatot hoztak, hogy a kézműveseknek — helybélieknek és a vidékieknek egyaránt — legkésőbb kilenc órakor meg kellett kezdeni az árusítást, ellenkező esetben, 83
