Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
II. Vásárok - 2. Ellentét az uradalmak és a mezővárosok között
pénteken tartják, így félő, hogy a forgalmasabb pénteki vásár látogatottsága megcsappan, mivel a környékbeliek esetleg a kéthelyi piacot választják. Appel József, a kéjthelyi uradalom felügyelője viszont arra hivatkozott, hogy szerdai napra nem tehetik a vásárt, mivel akkor tartják Kanizsán ,,a gabonapiacot”, amely „az egész megyének egyedüli gabonapiaca”.134 1844-ben Kaposvár mezővárosa két országos vásárt kérelmezett a Helytartótanácsnál, amelyet marhavásárral kívánt összekapcsolni.135 Kérelmüket az alábbiakkal indokolták. A mezővárosban mindössze 345 adózóház található, az Eszterházyak által építtetett épületek, valamint a városban élő nemesek és honoratiorok házai adómentesek. A mezőváros lakói nyomorúságos körülmények között élnek, a négy hónapi bormérésné;l egyéb közjövedelmük nincs. Ennek ellenére a következő terheket viselik évenként.130 1. A királyi és a házipénztárba adóznak 2. A földesúrnak árendát fizetnek 3. A gimnáziumbeli exhantatornak és tanítónak 4. A normál iskola három tanítójának 5. A plébánosnak és a mesternek 6. A város bírájának, a nótáriusnak, a pénztárosoknak és a servitoroknak 7. A város ügyvédjének 8. Az épületek tatarozására 9. Néhány apróbb kiadás összesen: 4 707,25 Ft 2 708,45 Ft 648,- Ft 796,- Ft 1 436,- Ft 1 682,- Ft 976,- Ft 300,- Ft 300,- Ft 13 554,70 Ft A városatyák szerint a vásári jövedelem birtokában a fenti kiadást köny- nyebben viselnék el. A kérelemben szenvedélyesen hangoztatták hűségüket mind a királyhoz, mind pedig ai földesurukhoz. Érdekes adalékokat tudunk meg a mezőváros történeti múltjáról. így többek között a török kiűzése, valamint a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni belső zűrzavaros viszonyokról, amikor a jobbágyok — 1715-ben — nem akarták elismerni a földesúri jogokat, a zavargók „levéltárunk bizonyítása szerint, őseink erejével engedelmességre vonattattak”.13' Majd arra is hivatkoztak, hogy 1766-ban a jobbágylázadás alkalmából Festetics Kristóf, az akkori alispán a mindenre elszánt „öldöklő” jobbágyok kezébe került, akit a mezőváros polgárai mentettek meg a biztos haláltól. Nak és Dombóvár környékén éjjel-nappal fegyverbe állottak „és a nemességgel kezet fogva a lázadókat elszélesztették”.138 1780-ban majd kétszáz rab töirrt ki a megye tömlöcéből, akik fegyvereket szerezve rabolni kezdtek Kaposvár környékén. A mezőváros polgárai azonban elfogták őket és a rabokat a megye börtönébe szállították. 1800-ban az insurgens lázadók fenyegették a mezővárost — a megye börtönéből a rabokat ki aikarták szabadítani és a megyeházat kirabolni. A lakosság felfegyverkezve féken tartotta az insurgenseket, amíg a katonaság meg nem érkezett. Végezetül arra hivatkoztak, hogy a kért két vásár által sem a szomszédos vásárszabadalmasok, sem pedig a földesúr kárt nem szenvedne. A mezőváros földesura, Eszterházy, kifejezetten hasznot is húzhatna ebből, „amennyiben ezen vásárokon az ő borai mérettetnének, de egyéb72
