Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 7. A reformkori útviszonyok
a környező erdőkből és a marcali mezőben található mély vízhordásokból hordták. Ez az útszakasz a vidi bojtárig agyagos, onnan pedig homokos altalajjal rendelkezett. Nemesvid faluban — ahonnan az út Iharosberénybe vezetett — 400 öl drávai köveccsel volt lerakva, Iharosberényben pedig még 500 öl. Az útvonal többi részét még nem tudták lekövezni, de az erdőkben az utat szélesítették és a fáktól megtisztogatták. A becsali csárdától vezetett egy olyan útvonal is, amelyet korábban nem használtak, Pat, Fazekasdencs, Pádipuszta és Iharosberény irányába, az utóbbi időben azonban csa'knem forgalmasabb lett a postaútnál. A fenti eset is azt bizonyítja, hogy a helyi igények módosíthatták az egyes útszakaszok jelentőségét és a lakosság azt a kereskedelmi érdekeinek megfelelően használta. Iharosberénytől Zákány irányába lévő útszakaszon 1400 öl drávai kaviccsal volt elkészítve, a többit a természetes állapotában használták, itt az altalaj eléggé agyagos volt. A Dráva mellett épített töltés, nemcsak az áradástól védte a vidéket, hanem azt egyúttal pasta útnak is használták, ösz- szességében elmondhatjuk, hogy Siófoktól a varasdi szentgyörgyi határig tartó postaút részint kővel, másrészt pedig köveccsel volt kiépítve, mintegy 28 167 öl távolságban, amely átszámítva 7 mérföldnek és 167 ölnek felelt meg. A balatoni postaútnak tehát mindössze 38,42%-át korszerűsítették a hosszabb útszakasz továbbra is változatlanul a régi állapotában maradt. A Sió áradása az útra nézve károsan nem hatott, mivel annak vízszintje másfél lábnál többet nem emelkedett. Hidakat az alábbi helyekre építettek: Siófok és Zamárdi között két kis kőhidat, Zamárditól a szántódi rév felé vezető úton pedig egy kisebb híd építését tervezték. A régi úton levő kis kőhíd alatt víz szivárgott a Balatonba. A kőröshegyi völgyben mindössze egy két öl nyílású kőhíd volt. A szárszói mezőben kettő, a kertek között egy kis kőhidat építettek. Az őszödi és a szárszói határban még három kisebb kőhíd volt. Siófoktól Szemesig összesen 12 hidat építettek, ebből csak a siófokit készítették fából. Szemes és Szőlősgyörök közötti útszakaszon Lel léig három kőhíd biztosította a berekből a víz szivárgását a Balatonba. Ezen kívül a leilei völgyben egy másfél öl nyílású, a vadtói kifolyásnál egy 4 öl nyílású, a kislaki malomárkon másfél öl nyílású, a kislaki és a csehi, valamint a csehi és a tömöri határárkon két három láb nyílású kőhíd volt található. Szőlősgyörök és Nagy-Lak között kilenc kőhíd az alábbi helyeken épült: az első, a szőlős- györöki vendégfogadónál négynyílású, Lengyeltótiban 3 öl nyílású, az olaj- malomhoz közel másfél öl nyílású, a baráti csárdánál a réten másfél öl nyílású, az ötödik és hatodik híd az emelikedő új úton volt, a hetedik a laki réten, a nyolcadik a malomárkon, a kilencedik pedig a nagylaki utcában, ezeket általában két öl nyílásúra építették. Nagy-Lak és Marcali között 18 kőhidat építettek. Közülük három a nagylaki utcában 4 öl nyílású, egy a kölkedi pusztán másfél öl 'nyílású egy kisebb patak felett, de a pusztán még egy másik híd is volt. Niklában három 4 öl nyílású híd biztosította az esővíz áteresztését. A feketeberki malom árkán kétboltozatú híd volt, két másfél öles nyílással. A csömendi legelőn négy öl nyílású és az erdőben is hasonló híd épült. A boronkai réten levő másfél öl nyílású híd az árvizek áteresztését szolgálta. A boronkai és a marcali 38
