Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 7. A reformkori útviszonyok

A Baranya vármegyét keresztülszelő út — a iSzentiőrinci postaállomást érintve - Pécs szab. kir. városán vezet át, aihol a budai és az eszéki út egymásba kapcsolódik. Somogybán érinti Szigetvárt, Görösgalt, Nagy és Kis Dobszát, Istvánéit, Babócsát, Alsó-Zsitfát, Udvarhelyt, Berzencét, Csicsót, Iharost, Iharosberényt és Szent Pétert. Ezek a települések a gazdasági fejlődésüket nyilvánvalóan annak köszönhették, hogy ki tudták használni a posta- és kereskedelmi útvonal előnyeit. Nem véletlen, hogy az itt levő mezővárosok és falvak, a piacközpont szerepét is betöltötték. A régió és egyben a megye egyik legfejlettebb települése Szigetvár volt, amelyben ekkor már évenként hat vásárt tartottak, hetenként pedig kedden és pénteken hetivásárt is. Szigetvár piacközponti szerepe vitathatatlan, nemcsak az átmenő kereskedelem adta előnyöket tudta kihasználni, de a környező településekre is vonzást gyakorolt.

Az út mentén lévő települések közül még Istvánéiban, Babócsán, Ber- zencén és Iharosberény mezővárosban tartottak évenként négy vásárt, az utóbbi településen postaállomást is létesítettek. Görösgal és Alsózsitfa e tekintetben nem voltak jelentős települések, de Nagy és Kis Dobszát, valamint Csicsót, Iharost és Szent Pétert is csak az átlagfalvak közé lehetett sorolni. Az alsó postaútról több elágazás vezetett különböző vásáros helyekre, így többek között Istvánéiból Szulokba, Csokonyába, Berzencéről pedig Csurgó mezővárosába. Mozsgó, amely Szigetvártól egy mérföld távolságba volt, szintén vásári privilégiummal rendelkezett. Ezekben a vásárokban a Dráva alsó vidékén tenyésztett állatokat és a termelt árukat értékesítették. Sellye, Drávaszentmárton, Lakácsa, Szentborbás környékén elsőrendű sertéstenyésztést folytattak. A Zselic erdeinek a fáiból használható hordókat és szerszámokat készítettek, de épületfákat is árultak a hárságyi, a mozsgói és a kaposvári uradalmakban. A hárságyi erdőkben fenyőfából kalamászt is égettek. A kishárságyi, a mozsgói, az alsózsitfai, a berzencei, a csurgói és a csokonyai uradalmak gyapjútermesztése pedig messze földön híres volt. A szigetvári postaút 49 576 öl hosszúságban szelte át a megye déli ré- 1576

szét, amely 12 mérföldnek felelt mea. Ennek az útvonalnak Baranya

y 4000 a

vármegye határától Istvánéiig tartó szakasza — kevés helyet kivéve - ma- kadámozva volt. Szigetvár központjának az utcáit flastromozták. A kövezett út szélessége általában 2,5 öl volt. Az útépítésnél figyelembe vették, hogy Istvándiig az altalaj agyagos volt. Istvánéi és Babócsa között kövezett utat ezideig még nem építettek, ezt a szakaszt csupán csak feltöltötték és meghomokozták. Istvánéi és Darány között a nagy homok, kiváltképpen a száraz időszakban megnehezítette a közlekedést, de Tarnócza, Györgyösipusz- ta és Komlósd környékén is homokos volt az út, Babócsát és Berzencét ösz- szekötő utat sem kövézték még le, a talaj itt is homokos volt, de azért nem akadályozta a forgalmat. Berzencéből Iharosberényig, majd onnan tovább Csicsóig az út homokkal kevert agyag. Csicsótól Berényig pedig agyagos a föld. Noha ezt az útszakaszt — néhány helyet kivéve — az árokból kiásott földekkel feltöltötték, kövezését azonban még nem kezdték el. Iharosberény és Kanizsa közötti utat azonban köveccsel már befedték.

Az alsó postaút előnye az volt, hogy folyók nem keresztezték, így mindössze kilenc hidat kellett építeni, amelyeknek a kőanyagát Baranyából szál34