Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 6. Az útépítés technológiája
6. Az útépítés technológiája Az útépítés korabeli nehézségeiről, valamint a kivitelezés technikai szintjéről Török Ferenc megyei földmérő beszámolóiból, és az alispáni jelentésekből teljes képet kapunk. 1828-ban a szigetvári postaút jelentős része csaknem használhatatlanná vált. A megyei földmérő az út javításához szakszerű tervet készített.58 Egyébként szakmailag képzett mérnök volt, a külföldi szakirodalmat is ismerte és a gyakorlatban azt felhasználta. Véleménye szerint — a németnyelvű szakkönyvek közül — Arend Károlynak 1827-ben Darmstadtban nyomtatásban megjelent műve volt a legkorszerűbb. A szigetvári postaút gyors romlását — szerinte — az okozta, hogy azt megelőzően kellő tapasztalat hiányában nem szakszerűen készítették el. Egyenetlen nagy darab kövekkel rakták le, amelyek a súlyos szekerek terhei alatt meglazultak, így az út csaknem já rhatatlamná vált. A javítás munkáit a szigetvári és a babócsai járás lakói között osztották fel, az útbiztos pedig a községek által végzett út hosszának a terjedelmét határozta meg. A rendelkezésre álló szerszámkészlet nem volt változatos, korszerű eszközökkel a megye nem rendelkezett, így a lakosságnak kellett azt biztosítani. Régi fejszéket, melentzé- ket, közönséges kapákat, kalapácsokat és csákányokat, leginkább azonban vermelőkapákat használtak. Ezekkel a szerszámokkal előbb a meglazult köveket felszedték, majd öl szerint összerakták. Minden öl útra négy és fél lábnyi követ raktak le, előbb azonban — a tapasztalatokból okulva - tyúlc- tojásnyi nagyságúra összetörték, majd széles kapákkal egyenesen elegyengették, főképpen az út közepén. Ez mintegy két és fél öl széles terület volt, amelyet sűrűn rakott cövekekkel határoltak el. Ide terítették az összetört követ. Másfél láb magasan, minden öl útra egy öl követ, négy és fél akó homokot, valamint négy és fél akó kövecset raktak. Nehogy az út túlzottan kiemelkedjen, ezért a szegélyező részeket is feltöltöttek, noha annak magassága nem érhette el a kővel lerakott út szintjét. Általában az útnak kissé domborúnak kellett lenni. A kőre a dobszai és az istvándi határból malternak való homokot hordottak, amellyel a kövek közötti hézagot tömítették. Végül erre rostált apró kövecset szórtak. Ezzel a módszerrel Szigetvár és Baranya vármegye közötti útszakaszon 1882 öl utat készítettek el, 1012 öl pedig még viszonylag tűrhető állapotban volt.09 Török a makadám utakkal általában elégedett volt, 1829-ben mégis azt javasolta az alispánnak, hogy a mezővárosok utcáit inkább flaistromozzák. így többek között Szigetvár belvárosának az utcáit is a fenti módszerrel kívánta elkészíteni, természetesen a vármegye költségére. A városi keskeny utcákban - szerinte — a flastrom út biztonságosabb, mint a makadám, még akkor is, ha az kevésbé kényelmes, mivel rázza a szekereket, amelyek így könnyebben megrongálódhatnak. Az 1830-as években a megyében nagyobb kövekből utakat már nem építettek, azok egy részét makadámozták, más részét pedig drávai köveccsel szórták le. Azonban a makadám utak építése számos nehézségbe ütközött, mivel Somogy megyében nem voltak olyan kőbányák, amelyekből szilárd, jóminőségű követ lehetett volna szállítani. A bogiári köveikről kiderült, hogy nem elég időtállóak, hamar megrongálódtak, szétporladtak, így a mélyedésekben a víz megállt, a szekerek kerekei pedig azokat egyre csak mélyítették. Az utak javításánál először ezeket kellett eltűntetni, mivel az apró tört kg28
