Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 6. Az útépítés technológiája

vek éles sarkai a lovak és a marhák lábait megsebezték. Ha viszont ezeket a gödröket homokkal töltötték fel, az a nedvességet magában tartotta és a kövek lesüllyedtek. A fő gondot általában az okozta, ihogy a szekerek többnyire azonos nyomon haladtak. Czindery alispán azt javasolta, hogy az utakat kevés homokkal szórassák meg, így minden szekér az út más részét veszi majd igénybe. Elengedhetetlen követelmény, hogy az utak egyenesek legyenek, mentesek a gödröktől, amelyekben a víz megállhat. Eső után az útbiztosok minden útszakaszt ellenőrizzenek és a gödröket homokos kövecs­esei töltsék fel. Az utak csak akikor lehetnek jó minőségűek, ha az aljazatuk száraz, ezért a szegélyező árkokat mindig tisztán kell tartani, biztosítva a víznek elvezetését. Szerinte a drávai kövecsből is lehetett jó utat építeni, noha az több fáradságot igényelt, ugyanis a gömbölyű kavicsokat nehezen tudták egymáshoz illeszteni. Az ilyen módszerrel készített utaknak mindkét oldalát egy öl szélességben és egy láb mélységben kiásták, agyaggal fel - töltötték, majd nem egész száraz állapotban 4,4 hüvelyk vastagságú soroza­tokban keményen megsúlykolták. Ezt a munkafolyamatot azért kellett elvé­gezni, mert az út közepén levő kövecset ez tartotta össze. Az útszéleket még pártázó kövekkel is kirakták. A kövecseket nagyságuk szerint válogatták, vagy pedig rostálták, alulra tették a közepes nagyságúakat, erősen meg­súlykolták és vékonyan éles homokkal megszórták, vagy pedig apró köve­csekkel hintették be, éppen azért, hogy a gömbölyű kövecsek hézagjait be­töltsék. A középső rétegbe tették a legkisebb kövecseket, amelyek egyben a hézagok betömését is szolgálták, majd éles homokkal ezt a réteget is vé­konyan beszórták, hogy a lyukakat megtöltsék, de ügyeltek arra, hogy az a kövecseket be ne borítsa. Az út alsó két rétege 8—9 hüvelyk vastagságú volt. Ekkor a kiválogatott legnagyobb kövecseket két vagy három felé törték, két hüvelyknél kisebbek azonban azok nem lehettek. Ezekkel az utat meg­szórták, megsúlykolták, majd felül vékony éles homokkal befedték. Igaz, hogy a kerék nyomása által a kövecs meglazulhatott, de ha az oldalakat meg­erősítették, akkor ezt a veszélyt el tudták hárítani. A megyebeli postautak- nak nagyobb része lekövezve ekkor még nem volt, ezért gondoskodni kel­lett azok járhatóságáról is. Az útépítéshez szükséges anyag azonban nem mindig állt a szakemberek rendelkezésére. iNemcsak a kő hiányzott a me­gye alispánja szerint ,,e megye köveccsel oly silányon vagyon megajándé­kozva, hogy csak nagy erőltetéssel, kis darabokat lehet — az utakból - éven­ként elkészíteni, a többit oly alakban kell helyeztetni, hogy a rossznál jobb legyen, és ha a rossz utat egészen el nem lehet kerülni, a rosszasága ki­sebb mértékben legyen és rövidebb ideig tartson".G0 Láthatóan elég szkeptikusan mérlegelte a lehetőségeket, nem voltak már illúziói, mivel sem elég pénzzel, sem pedig a szükséges munkaerővel, de még szakemberekkel sem rendelkezett. A földutakkal kapcsolatban is bőséges információkat kapunk tőle, ugyanis a megye talaját három kategó­riába sorolta, tiszta agyagra, tiszta homokra, vagy pedig a kettőnek a ke­verékére. Az utóbbi kedvezett a leginkább az útépítésnek, a homokos talaj nyáron, és az esős őszi időkben egyaránt járhatatlanná vált. Ezért azt aján­lotta, hogy ,,ahol kővel, vagy köveccsel utat nem lehet készíteni, ezen föld­keverés által a kisebb rosszat lehet megnyerni”.61 A földutak építésénél pe­dig az alábbi módszert javasolta; az utakat mindenekelőtt egész szélessé­29

Next

/
Thumbnails
Contents