Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
XI. Követi utasítások az ipar iés a kereskedelem fejlesztése érdekében
így lehet csaik minőségi utakat biztosítani. Természetesen békeidőben ü katonaságot is igénybe lehet venni közmunkák végzésére. A törvényhatósági utak gondozását pedig a megye vállalja magára, de ügyeljen arra, hogy az adózó népnél a teherbíró képességet ne terhelje meg túlzottan. Felismerve a folyók kereskedelmi fontosságát, annak hajózhatóvá tételét, szintéin a iközfundus vagy pedig a vállalkozó társaságok igénybevételével keil azt megoldani. Mindenekelőtt a Dunát kell m eg reg u lázni, a szomszédos országok együttműködésével, mivel ez kölcsönös kereskedelmi érdekeket szolgál. A megye a nagy csatornázási tervhez is hozzászól, egyetért a Duna^Tisza csatorna létesítésével, valamint a neustadti csatornának Sopron vármegyén keresztül a Rábával, majd a Balatonnal és a Drávával, valamint a Balaton és a Duna összeköttetésének a megvalósításával. Jóllehet a tervek egy része nem számolt a realitásokkal, mégis előremutatóak voltak, mivel az igény és a valóság elemeit tartalmazták a Nyugat-Európához való felzárkózás reményében. A Helytartótanács leiratai, valamint az országgyűlési tervezetek arra késztették a megye vezetőit, hogy a locá'is kérdéseken túl az országos tervezeteikkel is foglalkozzanak. A strukturális átalakulás sürgető igénye — kiváltképpen a reformkor- szakban — az érdekazonosság mellett, az ellentéteket is felszínre hozta. Az örökös tartományok érdekeit védő Kamata és a megyéik között az együttműködés korántsem volt zavaroktól mentes. Az a szerep azonban, amelyet Magyarországnak szántaik a birodalmi munkamegosztásban, nemcsak politikailag volt sértő, de gazdaságilag sem volt rentábilis. A Janus arcú birtokos osztály, ha ellentmondásoktól nem is mentesen, de felismeri a kor gazdasági kihívásait és igyekszik azokra érdemlegesen válaszolni. A gazdasági követelések azonban törvényszerűen a politikai szférában éleződtek ki, amelyeket a nemzet akaratának tüntettek fel, mint aíhogy alapjában véve azok is voltak. Az 1840-es éveik közepétől - országosan - mind az ipar, mind pedig a belső kereskedelem fejlődésére a védegyleti mozgalom is serkentőleg hatott/'72 Az alapszabály 2. paragrafusa értelmében ugyanis a tagoik önkéntes kötelezettséget vállaltak a tekintetben, hogy 1850. október 1-jéig csak honi mesteremberekkel dolgoztatnak és a külföldi termékek közül csupán azokat vásárolják meg, amelyeket Magyarországon nem gyártanak. Mindez természetesen nemcsak a honi posztóra vonatkozott, hanem más egyéb használati cilklkékre is. fgy többek között az orvosi eszközökre, könyvekre, gyógyszerekre, növényi magvakra, gazdasági szerszámokra, nyersanyagokra stb. A védegyleti mozgalom hatása vitathatatlan, mivel több mint 50 000 tagja volt, 138 vidéki osztálya — közöttük a Somogy megyeiek - jelentős szerepet játszott az ipar és a kereskedelem fejlesztése érdekében. A mozgalom vezetői kiváltképpen a gyapjú-, a gyapot-, a vászon-, a selyem- és a bőrgyárak létesítését szorgalmazták, de szinte valamennyi iparágat támogattak. A tervek között szerepelt még a részvénytársaságok alapítása, a kölcsön és hitelügy támogatása és általában a kezdeményezés ösztönzése. Ez időtájt Győrben fonógyárat, Pécsett vasgyárat, Losoncon bőrgyárat, a fővárosban és Pozsonyban selyemgyárat létesítettek, többnyire tőkeerős vállalkozó zsidók közreműködésével. Ezenkívül még posztógyáraikat alapítottak, vagy fejlesztettek Gácson, Pápán, Kőszegen, Eperjesen, Egerben, Gyöngyösön, 191
