Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 1. A megye úthálózata a XVIII. században

Az utókat feltehetően elsősorban katonai szempontok szerint értékelték és a szerint minősítették, hogy lehetővé teszik-e a katonaság mozgását, illetve a transzportok folyamatos és zavartalan szállítását. E felmérés szerint a megye úthálózata eléggé heterogén képet mutat és egyértelműen kitűnik, hogy a megyében ekkor még köves utat nem építettek. A Balaton partján, illetve a Dráva mentén lévő posta utók sem mutatnak egységes képet, egyes útszakaszok csak száraz időben megfelelőek, többnyire azonban erősen kitaposottak és kevésbé használhatóak. De a közlekedési utak alacsonyabb kategóriáiban is lényeges eltérések mutatkoztak. A minden időben rossz utak megjelölés, a közlekedési hálózat kisebbik részére vonatkozott, az utak többsége általában csak az esős időszakban volt járhatatlan. A nehéz járműveket ezek az utak kétségkívül nagyon igénybe vették, illetve egyes útszakaszok ezek számára nem voltak használhatóak. A föld és az erdei utak jelentőségét azonban nem szabad alábecsülnünk, ezek kötötték össze egymással a falvakat — szinte érrendszerként behálózták a megye településeit —, kapcsolódtak a főközlekedésű posta-, illetve országutakhoz. Kétségkívül elsősorban gazdasági funkciót láttak el, ezeken az utakon szállították a terményt, illetőleg hajtották az élőállatot a vásári privilégiummal rendelkező helységekbe. Azök a községek, amelyeket a posta- és az országutak érintettek előnyösebb helyzetben voltak. Ez az előny azonban csak az árutermelés fokozottabb térhódításával vált érzékelhetőbbé, azt megelőzően az utóktól elzárt falvak lakói biztonságosabb körülmények között éltek, mind a török- dúlás idején, mind az azt követő súlyos adóterhek növekedésének az idősza16

WOMOál

.'JwVOfc'Vr, '/ i, AMA7Vv: íJV

Utazás forsponton