Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 2. Az utak korszerűsítése a XIX. század első évtizedeiben
kában. Jóllehet a minőségileg jobb útvonalak e'kkor még nem érintették Kaposvárt, de 'már e felmérés alapján kirajzolódik előttünk egy olyan úthálózat, amelynek centrumába a reformkoriban egyre 'Inkább a megyeszékhely került. Országút vezetett Nagyberkin keresztül Pécs felé, Toponáron át Igainak, Gálosfa és Gyarmat érintésével Szigetvárnak, valamint Marcali mezővárosába is. A reformkori nagy útépítés lázában ezek az utak korszerűsödve megmaradtak, illetve még bővültek is. A megyeszékhely, a közlekedés tekintetében a XVIII. század végén nem volt elszigetelve, noha kétségkívül megállapítható, se!m a közlekedésben, sem pedig a kereskedelemben nem játszott domináns szerepet. Ekkor még mind a balatoni, mind pedig a Dráva menti postaút elsősorban a tranzit forgalmat segítette. Dél-Dunántúl kereskedelmi gócpontja Nagykanizsa volt, amely e tekintetben nemcsak regionális és országos szerepkört töltött be, de a szlavóniai kereskedelemben is jelentős szerepet játszott. A Dráva menti postaút végpontján is Nagykanizsa áillt, Szigetváron keresztül Péccsel volt összeköttetésben. A fenti úthálózatot hosszabb távon nem lehetett fenntartani, mivel a megye jelentős része attól távol esett. E kérdés ekkor azonban még nem éleződött ki, a bel- és külkereskedelem fokozatos fellendülése azonban elkerülhetetlenül e problémát a megoldásra váró feladatok közé sorolta. 2. Az utak korszerűsítése a XIX. század első évtizedeiben A Helytartótanács 1806-ban utasította a megyét, hogy a kereskedő- és postaútjait hozassa rendbe, mivel a jelenlegi viszonyok mellett akadozik a postaforgalom, de főképpen a hadsereg gabonaellátásában mutatkoznak nehézségek. Egyben felhívta a megye vezetőinek a figyelmét arra is, hogy egyelőre ne új utakat építsenek, hanem a régieket hozzák rendbe és végeztessék el a szükséges javítási munkálatokat. Az ügy fontosságára jellemző, hogy az utasítás szerint ,,a bíró urak a megyebeli heilységbelieket útjainak megcsinálására testi és lelki szenvedendő büntetésnek fenyítéke alatt kényszeríteni fogják".17 A napóleoni háborúk éveiben az utak rendbetétele és bizonyos fokú korszerűsítése a birodalom szempontjából a megoldásra váró központi feladatok közé tartozott. Az utakra vonatkozó rendeletekből kitűnik, hogy azok burkoltan, vagy pedig nyíltan elsődlegesen a hadsereg érdekeit szolgálták. 1809-ben a megye közgyűlésén hozott határozat is a fentieket igazolja. A katonai transzportok gyorsabb közlekedése érdekében határozatot hoztak, hogy az erdőn keresztül épített utat, amely Bajomból Böhö- nyébe vezet, rendbe kell hozni, mivel ennek előnye az, hogy az előzőleg használt útnál egy mérfölddel rövidebb.18 A katonai szempontok mellett a kereskedelem fontossága is egyre ha.ngsúlyozotabban szerepelt. A Helytartótanács 1812-ben értesítette a dél- dunántúli vármegyéket, hogy a Törökországba irányuló kereskedelem fejlesztése érdekében ezen megyék a ,,Bród- ról Sopronba vezető postautat jó állapotban megtartani iparkodjék".I<J Egyben utasította a megye vezetőit arra is, hogy Sopronból Eszékre tartó postautat a földmérője által vizsgáltassa meg, az út készítéséhez szükséges anyagokról pedig gondoskodjék. A megye jelentéséből megtudjuk, hogy a babó- csai és a szigetvári járás szolgabírói a köveket a pécsi káptalan birtokáról 17 SOMOGY VFGVFI lFV~t TÁR NAGYBERKI SZOC. OSZT. KÖNYVTARA
