Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

VIII. Külkereskedelem

Vili. KÜLKERESKEDELEM A XVIII. században Csokonya, Babócsa terjedelmes mocsár- és vízi- világában ,,bőven terem ... a csuka és a powtyka, rákoktól is hemzseg, Becs­be évente több ezret szállításaik ezekből”.382 A Balaton gazdag halállomá­nyából is jelentős mennyiséget szállíthattak a birodalom fővárosába és Pestre is. A megyéből és a megyén keresztül hajtották az élőállatokat az ausztriai és a nyugat-európai piacokra. A társzekereken először a gyapjút, majd később a gabonát vitték ki az országból. A szabad kereskedelem hiá­nya elsősorban a hazai kereskedőket sújtotta. A magas kiviteli vámok és a tilalmak azonban fékezték a keresikedelem fejlődését is. 1807-ben a Hely­tartótanács által „minden nemű közönséges és panasztcipőknek úgy nem különben mindennemű varga munkának a közikatonáik számára az or­szágból leendő kivitele megtiltati'k”.383 A kiviteli vámot is megemelték, a vastag ökör- és tehénbőrért egy forintot, száz darab sárga borjúbőrért tíz forintot, tíz darab borjúbőrért két forintot, a tehénbőrért és a három eszten­dős tinó bőréért mázsánként öt forintot, a vastag ökörbőrért és a véko­nyabbért is mázsánként négy forintot, a birlkagyapjúnaik mázsájáért pedig 16 forintot kellett fizetni.384 A kereskedő áruit külföldre csak az utazólevél igazolásával vihette ki. Mivel számos visszaélés történt, azért a Helytartó­tanács 1813-ban a külföldi utazást jogilag is szabályozta. A megye terü­letére érvényes utazóíevelet a megyebeli tisztvliiselő adta. Ha valaki a me­gyén kívül — Magyarországon — kívánt utazni, a járási szolgabíró enge­délye kellett, a német örökös tartományokba már csak az alispántól kap­hatott utazólevelet. Külországokba pedig a Kancellária és a Helytartótanács adhatott csak engedélyt.385 A külkereskedelmi tilalmaikat, illetve az engedélyeket a Helytartótanács közölte a megyékkel. A Helytartótanács 1812-ben a külföldről behozott áruk­ra kiszabott vámot és harmincadot azzal magyarázta, hogy mivel „azoknak behozása megiszoríttatván, az által az országbeliek nevelkedést szerezhes­sen ... a nemzeti szorgalom, vagy iparkodás, nagyobb virágzásra emel­tessen”.386 így többek között tudtára adták a vármegyének, hogy a Török­országban készült akár festett, akár fehér pamutot csak abban az esetben lehet behozni, ha azt más országbeli pamuttal nem keverik. Ha más or­szágból akarják azt behozni, mázsánként húsz forint vámot kell fizetni, a tilalom megszegőit portékája elkobzására ítélik.38' 1814-ben „a kereskedés szabadsága 11lyriával . . . megengedtetiík”.388 Egy évvel később viszont a Hely­tartótanács azt kifogásolja, hogy Magyarországból az Ausztriába való ga­bonakivitelt gátolják és egyben utasította a megyét, hogy a „Bécs városa által megvásárolt gabona kivitele meg ne alkadályoztassék”.389 Ebben az évben, miként azt a korábbiakban említettük, a megyében és országosan is a katasztrofálisan rossz gabonatermés miatt általános éhínség mutatko­zott. A kiviteli tilalmi rendeletek és engedélyek nyilvánvalóan elsődlegesen az ausztriai érdekeket szolgálták, azokat annak megfelelően módosítottáík. 1821-ben a görög szabadságharc elleni intézkedés ürügyén is rendszabá­lyokat hoztak. A Helytartótanács szerint néhány megyében a görög szabad­162

Next

/
Thumbnails
Contents