Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
VIII. Külkereskedelem
sógharc támogatása érdekében társaságaik jöttek létre, éppen ezért utasította a vármegyét, hogy „minden igyekezettel rajta legyen, hogy azon zene- bonásoknak ő Felsége tartományaiból sem fegyver, sem pénz, sem készületek ne szolgáltassanak”.390 Tíz évvel később — 1831-ben — a megyegyűlésen ugyancsak ismertették a felsőbb rendelkezést, miszerint megtiltották, hogy lovakat, fegyvereket, hadiszereket, kaszákat, sarlókat Lengyelországba szállítsanak. A tilalom okaiként a lengyelországi nyughatatlan állapotokat jelölték meg, a megye vezetői azonban joggal vetették fel, „vajon szolgálhat-e az a kereskedésnek és honi produkciónak sérelmére elegendő alapul?”.391 Az utasítást a megye kétszeresen is sérelmesnek tartotta, egyrészt a politikai, másrészt a kereskedelmi szabadság megsértését látta benne. Az utóbbit látszik igazolni az a kijelentés, hogy „éppen akkor tiItati'k el a hazánkbeli lovaknak és vasnak Lengyelországba való kivitele, amidőn azoknak ott levő szükséghez képest nagyobb ára reményelhető”.392 A megye az 1723. évi 116. törvénycikkre hivatkozva a szabad kereskedelmet sürgeti. A XIX. századelőtől a tilalmi rendeletek ellenére a kereskedelmi kapcsolatok az ország különböző régiói és az örökös tartományok között bővültek. Ezt néhány példával kívánjuk illusztrálni. Mayer Kejetan - 1807-ben — fiumei kalapos engedélyt kapott áruinak Magyarországon való árusítására.393 Somogybái is többen vállalták a nem egyszer kockázatos, de nagyobb nyereséget ígérő külkereskedelem nehézségeit. Deutsch Sámson toponári zsidó kereskedő 1824-ben „Triesztben volt és ott paradicsom almát is bévásárolt”.394 Sváb Márton marcali szűcs a bőröket Eszéken szokta vásárolni. Egyik 1821. évi megyei jelentésből megtudjuk, hogy „a tobalkok és egyéb bőrrel kereskedők éppen most vannak Zágrábban, bőrök vásárlása végett”.390 Rosenberg Mátyás és Steiner József gyöngyösmelléki zsidó kereskedőik 1837-ben Zágrábból 202 font cukrot és 101 font kávét hoztak. Megelőzően dohányt vittek oda és a kapott pénzért vásárolták a fenti árukat. Ez a tény a kölcsönös áruforgalom kibontakozását jelzi, amikor a kereskedő nemcsak kiviszi az árut, hanem be is hozza, jövedelme így hatványozottabban megnövekszik, mivel elsősorban olyan keresett ipari cikkeket, luxustermékeket hoztak be, amelyek az országban hiánycikkeik voltaik.396 Sopron szabad királyi város tanácsának polgármestere 1836-ban értesítette a megyét, hogy Schlésinger Mihály öreglalki árendás két somogyjádi jobbággyal gyapjút vitetett BécSbe, a fuvarosok ebből több fontot elloptak és Sopronban akarták eladni. Az átiratból megtudjuk, hogy Schlésinger a gyapjút Viktor bécsi nagykereskedőnek szállította. A somogyi uradalmakból és általában Nyugat-Dunántúlról a gyapjút rendszerint nem Pestre, hanem közvetlenül Bécsbe szállították azok a felvásárló kereskedők és árendások, akik üzleti kapcsolatokat építettek ki a bécsi kereskedőkkel. A külső országokban való kereskedés nem volt veszélyektől mentes, nemcsak a rablók veszélyeztették a kereskedők áruit és biztonságát, hanem gyakran az állami szervek is. Moldvában szerencsét próbáló álliatkereskedők közül, akik útife- veleiket elvesztették, többen is pórul jártak, mivel „az muszkák által rész szerint katonáknak állíttatnak, rész szerint pedig várbéli, munkára fordíttat- nak”.39' Ez az ország ennek ellenére vonzotta a kereskedőket, mivel ott a 163
