Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

VI. Növénytermesztés és a piaci lehetőségek

gyümölcsösökkel, a bort és a gyümölcsöt értékesítették, de a birka, a szarvasmarha-, a ló- és a sertéstenyésztésből, a vaj és a méz eladásából is jelentős haszonra tettek szert. A felvásárlók többnyire a helybeli zsidó kereskedők voltak.336

A burgonya európai és magyarországi térhódítása nem volt olyan látványosan gyors, mint a kukoricáé, Nagy-Britanniában csak a 17. század második felétől, Németországban és Franciaországban és általában Nyu- gat-Európában a 18. század közepétől kezdett elterjedni. Kelet-Európábán így Magyarországon is csak megkésve, a 19. században vált népi táplálékká.3’7

Jóllehet már a 18. század végén meghonosodott, azonban a központi irányító szerveknek nem kis erőfeszítésébe került a burgonya népszerűsítése. Voltak olyan vidékek, ahol erőszakkal és rendeletekkel kényszerítették a parasztokat a burgonya termesztésére, főképpen az éh ínséges esztendőkben. A korábbiakban már láthattuk, hogy az 1771. évi terméskimutatásban még nem szerepelt, azonban 1826-tól a megye évenként a burgonya termesztéséről is beszámolt. 1845-ben a burgonya termésmennyisége már megközelítette a kukoricáét. Gyors elterjedését mindenféleképpen az 1815— 1817. évi rossz termésnek és az azt követő éhínségnek tulajdonítjuk. Bár kétségkívül, hogy már korábban is történtek e tekintetben erőfeszítések, nemcsak a jobbágygazdaságokban, hanem az uradalmakban is. A Széchenyi uradalomban 1809-ben az inspektor utasította a tiszteket, hogy minden „station” termesszen burgonyát és káposztát, hogy a „munkásokat legyen mivel tartani, azért előre földet készítsenek néki”.338

A Kaposvár környéki berki uradalomban 1839-ben holdanként tízszereset termette az allodiális földbe ültetett burgonya.339 Láthatóan a falvak sajátos lehetőségekkel rendelkeztek ott, ahol földet bérelhettek az uradalmaktól, nyilvánvalóan be tudtak kapcsolódni a tőkés árutermelés vérkeringésébe, felesleges terményeiket a heti piacokon és a vásárokon értékesítették.

Az ipari növények közül a kender termesztésének már hagyományai voltak. Korábban a kendert a jobbágyok csak saját szükségletre termesztették és maguk dolgozták azt fel. A jobbágyok az általuk termesztett kenderből és lenből a helyi mesteremberekkel vászont készíttettek, amelyet öltözködésre és egyéb házi használatra vettek igénybe. Az 1834. évi megyei jelentés szerint e tekintetben lényeges változás nem történt, a marcali járásban kendert eladásra nem termesztettek. A szigeti járásban pedig még a házi szükségletet sem tudták kielégíteni, csupán Istvándiban termesztettek belőle többet, de kereskedelmi szempontból az is jelentéktelen volt. A ba- bócsai járásban is csak Darányban termesztettek kendert eladásra nagyobb mennyiségben. 1832-ben 293 q 40 fontot, amelyből mindössze 53 q 90 fontot használtaik fel saját szükségletre.340 Másutt is csak a házi szükségletet elégítették ki, de sok helyen még annyit sem termesztettek.

A kaposi járásban — a jégverés és a gyenge termés miatt — kendert eladásra csak Somogyvároo, Mernyén, Taszáron, Vámoson, Csömenden és Hetesen termesztettek, de mindössze 9 q 33 fontot. Másutt pedig csak a házi szükségletüket elégítették ki. Az igali járásban Baté, Szentgáloskér, Kaz?ok, Ráksi, Szabadi, Mosdós, Pula, Gyalán, Attgla, Fonó, Igái, Gölle és

151