Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
V. Állattenyésztés és a piaci viszonyok
tésre (alkalmatlanná vált. A gátló tényezők ellenére a felvevő piac kiszélesedett. A külföldi vevők fajtiszta ménlovak iránt érdeklődtek, a jobbágygazdák a nagy teherbírású, a földiművelésben hasznosítható fajtáikat ikeresték, a hadsereg pedig a katonai transzportokhoz és a hadi vállalkozásokhoz, igényeinek megfelelően vásárolta meg a lovaikat. A piaci igényekhez a magyar lótenyésztés nehezen alkalmazkodott. A jobbágygazdaságok lóállománya a mennyiségi igényeket még kielégítette, a minőségi követelményeknek azonban már nem felelt meg. A zsellérek tulajdonában levő lovak pedig semmiféleképpen sem feleltek meg a kor követelményeinek. A hibák forrásaiként megemlíthetjük az elavult szemléletet is. Nemcsak a jobbágygazdák, hanem az uradalmaik tetemes része seim ismerte fel a lótenyésztés nemzetgazdasági jelentőségét. Nem véletlen, hogy Széchenyi István éppen a lótenyésztést tekinti a megoldandó kérdések közül az állattenyésztés központi feladatának.'®11 E kérdést történeti folyamatában vizsgálva az alábbiakat láthatjuk. A lovakkal valló kereskedelem a birodalom katonai érdekeit érintette, ezért 1715-ben azoknak a külföldre való kivitelét büntetés terhe mellett megtiltották. 292 A belső kereskedést azonban 'lehetővé tettek, a mezőhegyes! katonai Institutum irányítása alatt. A külföldi kivitel hiánya az uradalmaknak és a lótenyésztésnek - tetemes károkat okozott. Az örökös tartományok kereskedői Magyarországon - így Somogybán is — olcsón összevásárolták a lovaikat, majd azokat a nyugait-európai piacokon értékesítették. A megye vezetői a Helytartótanácsnak írt egyik jelentésben ezt nem csak politikailag tartották sérelmesnek, hanem üzleti szempontból is, mivel a lótenyésztés stagnáláséit vonta maga után. Egyben kérték a Helytartótanács közbenjárását a méltánytalan megkülönböztetés megszüntetésére a lókereskedelem szabaddá tételével.-!ö 1812-ben a Helytartótanács értesítette a megyéket, így Somogyot is, hogy a mezőhegyesi katonai ménesből ezer kancát biztosítanak a vármegyéknek, a községeknél«, de főképpen az uradalmaknak, a lótenyésztés fejlesztése érdekében az alábbi feltételek szeri n,t.2!lí Az öt és a hétesztendős kancákat a községeknek 80 Ft vc-ért, a vármegyéknek pedig 100 Ft vc-ért, a hét esztendőn felülieket pedig az előbbieknek 60 Ft-ért, az utóbbiaknak pedig 80 Ft-ért adjáik el. A 15 markon felüli kancákat — katonai lovak — hét esztendős koruk előtt az uradalmaknak és a közbirtokosoknak egyaránt 200 Ft vc-ért biztosítják. Ha a kancának csikója is van, azért még 20 Ft vc-t kell fizetni. A vásárlók a téli hónapokban, februárban 12, márciusban 9, áprilisban pedig 3 Ft ve. árkedvezményt kaptak. A vásárlási feltételben még olyan engedmény is volt, hogy bármely vevő hat ménesből kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb kancákat. Somogy megye vezetői élteik a lehetőséggel és a megye részére 20 ménlovat rendeltek.295 Az 1826. június 26-i nagygyűlésen ismételten a lótenyésztés fejlesztését sürgették: a főszolgabírók kimutatásából kitűnik, hegy a jobbágygazdáknak legalább 7200 kanca lóval kellene rendelkezniük. Egyben rámutattak arra is, hogy - a korábbi erőfeszítések ellenére — a lótenyésztés stagnáló 139
