Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

V. Állattenyésztés és a piaci viszonyok

állapotban van, „ezen nemes megyének sok helységei, melyek hajdan és nem régiben is hasznos és sorsokhoz képest valóban szép lovaikkal díszes- kedtek, mostanában a ménlovak szüleiben egészen elaljasodván majd szük­ségekre megkívántaié terhek húzására is vagy alkalmatlan lovakat, vagy éppen keveset szemlélhetünk”.2* A lótenyésztés ügyét vizsgáló bizottság szerint 100 db monyast kellene vásárolni, úgy 30 db kancára jutna egy. A házi pénztárban azonban nincs meg a szükséges pénz, legfeljebb csak 35 db monyast tudnak vásárolni a szomszédos megye föl des urainak a mé­neseiből, darabjáért 200 ezüst forintot számítanak. A megvásárolt ménlo­vakat — a hágatás befejeztével — Kaposvárott a magazinom istállóiban he­lyezik el. Innen azokat az utaik készítésére, illetve a közhasznú munlkálatoikra igénybe vehetik. Hágatásra a járások a kancák számának megfelelően igé­nyelhetik a monyasekat. A tervezet szerint Berkibe ötöt küldenek, ahol a zselici falvak többsége a hágatást igénybe veheti. Endrődre ugyancsak ötöt számítanak, mivel ezen a vidéken a kancáik száma jelentős. A kaposi járás­ban Hetes a hágatási központ, a bizottság — e helységbe — hét monyast, a szigeti járásba istvánd.iba pedig ötöt javasolt. A babócsai járásba Gör­getegre hét, a marcali járásba Vésére ugyanannyi monyast szándékoztak küldeni. Végezetül elhatározták, hogy a lovak gyógyítására egy diplomás baromorvost, vagy pedig kovácsot alkalmaznak, akinek évi fizetését négy­száz ezüst forintban állapították meg, amelyet azonban még kiegészítenek 50 ezüst forint lakópénzzel és részére még 12 öl tűzifát is biztosítanak.297 A lovászlegények napi 24 krajcár fizetésben részesülnek, akiknek kötelessé­gük a lovak ápolása és a hágatás irányítása. A fenti intézkedéssel elsősorban a jobbágygazdák lótenyésztését kí­vánták támogatni. A hágatás ingyenes volt, a nemeseknek azonban két ezüst forintot kellett fizetniök. Egyébként az 1777. évi hágatási rendszabályokat továbbra is alkalmazták. 1829-ben a nemesi ménes lovakról is készítettek egy felmérést, amely az alábbi képet mutatta.“1' Gr. Széchenyi Pál ménese gyótai pusztán Marczali mellett volt. Har­minc anyakanca volt benne, első osztálybeli 22, másodosztálybeli 6 és har­madosztálybeli pedig 2.2,9 A ménest még 1817-ben vásárolták egy Koller nevű pinkóczi haszonbérlőtől, akinek az atyja Erdélyben szedte őket össze, különféle ménesekből. A ménesben 4 teljesvérű angol csődört használtaik a hágatáscknál, az egyiket báró Wesselényi Miklóstól vásárolták. Az egy­kor megvásárolt kancákból már csak kettő mairadt meg, a többi a teljes vérű angol csődörök ivadékai. A ménes lovait részint paripákként hasz­nálják, illetve eladják. Gróf Batthyány Antal ménese Somodor pusztán volt elhelyezve, amely 40 db pej anyakancából állott, ebből 6 db első osztály­béli volt. A hágatásnál angol fajú saját nevelésű csődötöket használtak. A ménest 1814-ben magyar, angol és lengyel kancákból válogatták. Az uraság a ménes egy részét, a csődöröket, a kocsis lovakat és a paripákat eladja, másik részét pedig saját szolgálatára használja. Az 1840-es évek­ben telivér méneseket tenyésztettek az ádándi, a ladi, a kéthelyi, a hetesi, a marcali, a szőlősgyöröki, a böhönyei és az iharosberényi uradalomban, A jobbágygazdák pedig e tekintetben a legjobb eredményeket Attala, Pula, Aszaló, Magyaregres, Göl le és Kánya községekben érték el.300 140

Next

/
Thumbnails
Contents