Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IV. A zsidók kereskedelmi tevékenysége
régen fennálló szokás szerint a csokonyai arendas zsidónak... engedtetett meg . . .”273 Hunyady kéthelyi uradalmának a fiscálisa hasonló álláspontra helyezkedett. Berzsenyi Farkas alszolgabíró az ügyet (kivizsgálva a megyének az alábbiakat jelentette: „Az uradalmaik eljárása nemcsak sérti a panaszosok jogiait, de tetemes károkat is szenvednék. Az i'Iyen jellegű monopóliumok visszaéléseikre adnak alkalmat, Sohvartz pl a fenti uradalmakban a rongygyűjtést saját ügyfeleinek adta ki, akiktől aztán olyan áron vette meg a rongyot, amint neki tetszett. A vizsgálat azonban azt is kiderítette, hogy a fenti jogsértés a földesurak tudta nélkül történt, éppen ezért kérte, hogy a fiscalisóikat „mocskos feladataikért a vármegye példásan büntetni mélíóztasson”.274 A jogsértőkre azonban nem mindig sújtott le olyan, példásan az igazságszolgáltatás, mindezt az egyre sűrűsödő panaszbeadványoikból joggal kö- vetkeztetj ü k. 1829. január 29-én Kaposvár zsidó lakossága hasonló panasszal fordult a megyéhez, ezúttal a jogsértő nem volt más, mint a mezőváros földes- una, a nagyhatalmú herceg Eszterházy, alki a szekerező házaló kereskedelmet megtiltotta. Csupán a pesti vásár alkalmából előtte és utána egy héttel engedélyezte egy forint konvenció« pénz fizetése ellenében. A házaló kereskedő azonban csak 24 óráig tartózkodhatott egy-egy településen, ameny- nyiben azt megszegte, testi fenyítésekkel is büntethető volt.275 A kérvényezők joggal érveltek azzal, hogy ez nemcsak a kereskedőket sújtja, hanem a vásárlóikat is, az árendás boltosok, ugyanis monopolhelyzetüket kihasználva, kétszeres áron adták áruikat. Megelőzően a földesúr a házaló kereskedelemnek szabad teret adott. Egyébként más városokra is hivatkoztak, amelyekben a vásárokat és a heti piacokat is látogathatták. Az ügy a Helytartótanácsig gyűrűzött, a megye vezetői jelentésükben rendkívül progresszív álláspontot képviseltek.276 Látták a helyi, a regionális és az országos érdekek egyeztetésének előnyeit és felismerték a kereskedelem nemzetgazdasági jelentőségét. De e tekintetben a megye elmaradottságára is felfigyeltek. Olyan kevés volt a helyi kereskedők száma, hogy a lakosság szükségleteit csak más megyebéli kereskedőktől tudta beszerezni. Különösen érvényes ez Kaposvár mezővárosára és az Eszterházy uradalom egészére. Kaposvárott - jóllehet megyeszékhely — mindössze hat kisebb bolt található. Tulajdonosaik monopolhelyzetükkel nem a közérdeket szolgálják, sőt arra károsan hatnak. Éppen ezért jogos az a kérelem, hogy „a külső kereskedők, kalmárok, szabadon bejöhessenek és portékáikat minden gátlás nélkül árulhassák”,277 és földesúri hatalom ezt nem gátolhatja meg. A konfliktusok azonban mindig újratermelődtek és a megye sok esetben nem tudott hatásos védelmet nyújtani. Pedig az 1836. évi országgyűlés 6. cikkelyének 7. paragrafusában kimondták, hogy „azok kik nyitott bolt nélkül házról házra űzik a kereskedést ezentúl minden taksa fizetéstől mentesek lesznek”.278 A földesurak kibúvóként gyakorta arra hivatkoztak, hogy e törvényben nem szabályozták a földesurak és tulajdon jobbágyaik közötti viszonyokat, következésképpen rájuk e törvény inem vonatkozik. A megye azonban elkötelezetten szembefordul a kibúvókat kereső és a fejlődést gátló maradi pri132
