Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 4. Gyapjúkereskedelem
nyiek somogyvári, marcali, csokonyai, sornogytarnócai, a Somssichok saárdi, hetesi, kivadári, mikei, báró Inkey iharosberényi és Hunyady gróf kéthelyi uradalmaiban is a juhtenyésztés dominált.320 Az uradalmak a gyapjút részint a külföldi — többnyire oísztrák — kereskedőknek adták el, akilk azt a helyszínen felvásárolták, majd a bécsi, a szászországi és stájerországi manufaktúrákba szállították. A századelőtől azonban posztófabrikákát már Magyarországon is létesítettek. 1807-ben Csapody Gábor első alispán a megyegyűlésen ismertette Tóth Jánosnak, a balatinczi uradalom árendásának az ajánlatát. A bérlőnek két posztómanufaktúrája is volt, éppen ezért felajánlotta, hogy a vármegyében lévő katonáknak, a hajdúknak és a pandúroknak a részére megfelelő minőségű posztót szállít. Egyben ajánlatot tett a juhtenyésztés fejlesztésére is, a tulajdonában lévő fajtiszta merinói kosokat a somogyi földbirtokosclk rendelkezésére bocsátja.221 A fenti ajánlat nyilvánvalóan kölcsönös érdekeken alapult volna. A legnagyobb hazai piac Pesten volt, ahol a somogyi nagybirtokosok is gyakran megfordultak. A Magyar Gazdasági Egyesület üllői úti köztelkén értékesítették a tenyészjuhokat, amelyről a Magyar Gazda folyóiratban előzetes hirdetéseket tettek közzé. 1847. jún. 1—6-ig a pesti medárd vásár alkalmából gr. Hunyady József somogyi nagybirtokos hágókosok eladását hirdeti. Festetics Antal Veszprém megyei nagybirtokos a böhönyei juhnyájból származó hágókosokat és mintegy 2000 tenyésztésre alkalmas anyabirkát hirdet eladásra.222 A vizsgált időszakban a pesti vásárokban a gyapjúárak métermázsa és koronában az alábbiak szerint alakultaik:223 ÉV Igen nemes Nemes Finom Középszerű egynyíretű egynyíretű g y a egynyíretű P j ú egynyíretű 1833-1842 1843-1852 491,78 kor. 461,71 kor. 369,46 kor. 374,10 kor. 270,17 kor. 297,14 kor. 205,57 kor. 213,79 kor. A gyapjút a pesti felvásárló kereskedők - a dunai vízi úton — továbbították az ausztriai manufaktúrákba, majd a kész posztót Magyarországon tetemes haszonnal értékesítették. A hazai - kezdetleges gépi eszközökkel rendelkező manufaktúratulajdonosolk az 1830-as évektől mind gyakrabban sürgették a hazai posztógyártás támogatását. Horváth József devecseri posztókészítő mester 1837-ben kérelemmel fordult a megyéhez egy általa építendő posztókalló támogatására. Kérelmében az amerikai fogházak példájára hivatkozott, ahol manufaktúrákat létesítenek és azokban rabokat dolgoztatnak. Azzal érvelt, hogy ,,a posztót sokkal olcsóbban lehetne megvásárolni a hazai körben, mint idegen vidékektől, ehhez mérsékelve lévén a gyapjú eladási módja is, a tenyésztésnék előmozdítása.224 Az életrevaló ötlet azonban csak évtizedes késéssel — 1846-ban — valósulhatott meg Kaposvárott, ahol „posztógyárat” alapítottak, amelyben a rabok munkáját vették igénybe.225 115
