Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 4. Gyapjúkereskedelem
A gyapjú kereskedelem az uradalmak jövedelmezősége tekintetében ű kardinális kérdések közé számított, nemcsak megyei és regionális tekintetben, hanem országosan is. 1837-ben a Zala megyei földbirtokosok szervezkedtek azzal a szándékkal, hogy a közeli Pápa mezővárosában országos gyapjúvásáro'k tartását engedélyezzék. Zala megye az ügy fontosságát és sürgősségét hangsúlyozva az érdekelt dunántúli megyéknek - Somogy megyének is — átiratot küldött a vásár támogatása érdekében. A megyék küldöttei még az évben látványos gyorsasággal értekezletet tartottak Pápán, amelyen részt vettek Zala, Vas, Győr, Veszprém, Sopron és Somogy megyék képviselői, valamint Sopron, Győr, Kőszeg és Székesfehérvár szabad királyi városok küldöttei. Noha a küldöttek az alapvető kérdésekben egyetértettek, a vásár helyét illetően nem tudtak közös nevezőre jutni. Sopron, Kőszeg és Győr város küldöttei az utóbbi helyet javasolták a gyapjúvásárok megtartására. Mindenekelőtt azzal érveltek, hogy a Duna vizén a gőzhajókkal a leggyorsabb a szállítás, de az itt lévő raktárak a gyapjú tárolására is alkalmasabbak. A küldöttek egyértelműen azt hangsúlyozták, hogy e kérdésben nem a nagybirtokos arisztokrácia érdekeit kívánják képviselni, hanem a közép- és kisebb birtokosokét, akik „a kereskedés tespedő állapotában eme leginkább jutalmazó termesztménynek elárulhatására nézve tetemes akadályokkal megküzdeni kénytelenek”.226 Majd azzal érveltek, hogy Zala megye egy- harmadában Veszprém megye felső részében, de Vas megye jelentős vidékein is, a gyapjú „az uzsoráskodó mellékkereskedők közbevetése nélkül első kézből alig volna eladható.227 Pápa mezőváros tanácsa mindent elkövetett, hogy a rivális Győrt mellőzzék. Megfelelő raktárakat, majd kedvező kölcsön- és hitellehetőséget ígért a mezőváros módosabb kereskedői által. A szavazatok többsége végül is Pápára esett, túl nagy volt a „falat”, hogy azt bárkinek is átengedje. A gyapjúvásárért folytatott harc azonban nem ért végett. 1838-ban Győr város tanácsa az érintett megyéknek megküldte átiratát, amelyben Győr elsőbbségét hangsúlyozta, részletesen felsorolva a pillanatnyi és a távlati lehetőségéket is. Szerintük a közlekedés és a szállítás tekintetében Győrnek ösz- szehasonlíthatatlanul előnyösebb a helyzete, mivel e várost érinti a Pestet és Bécset összekötő országos főút. Belátható időn belül kiépülő vasútvonal még előnyösebb helyzetbe juttathatja a várost, de a víziútja is gyors és olcsó. Az sem lényegtelen szempont, hogy a város több alkalmas vendég- fogadóval rendelkezik, amely a vevők és az eladók szempontjából egyaránt fontos. Kereskedői is gazdagabbak, így a kölcsön- és hitelügyleteket is előnyösebb feltételekkel tudnák biztosítani. Végül a város saját költségén egy alkalmas raktárt is megajánlott. Conaider József győri kereskedő pedig a gyapjú átvételével és tárolásával kapcsolatos üzleti ügyek vezetését vállalta. Czindery László Somogy megye első alispánja, aki Pápán a megye küldöttségét vezette, az értekezletről az alábbiak szerint számolt be. A megyék saját érdékeiket tartották elsődlegesnek, a somogyi küldöttek Pápa mezővárosára szavaztak. Kiemelte a kölcsön- és hitellehetőségek fontosságát, valamint azt a tényt, hogy a kisebb birtókosok érdekeit képviselték, mert aki több száz mázsa gyapjút termeszt, az vagy az uradalomban adja el azt a felvásárló kereskedőknek, vagy pedig maga szállíttatja el Pestre 116
