Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Polgár Tamás: Somogy vármegye megyei szőlőhegyi rendszabásai a 18-19. században

rához tartozó Asszonyvár, Kakonya és Földvár szőlőhegyek mellett Szentgyörgyváron is engedte, hogy a birtokán élők irtást végezzenek, és szőlőt telepítsenek, cserébe a szőlők utáni földesúri járandóságot várta el. Hangsúlyozottan csak a szőlőterület után járó földesúri haszonvételekről volt szó, tehát az irtás után szőlővel be nem ültetett részek után földesúri járadékot nem számoltak.24

A Festeticsek birtokába az 1730-as évektől került a terület, így ők irányították tovább a szőlőhegyen folyó gazdasági tevékenységet, valamint a földesúri haszonvételekről is ők rendelkeztek.25 A Szentgyörgyvár, Bagola, Látó hegyi birtokosok számára Festetics Kristóf 1751-ben adott ki szőlőhegyi statútumot.26 1751-ben sor került az említett hegyeken történt újabb irtásföldek után járó földesúri benefkiu- mok szerződéses meghatározására is.27 Eszerint a szabad esztendők eltelte utáni éves terhek a következők voltak:

— minden szekérre való kaszáló rét után 40 dénár;

— minden egy hold irtásföld után 10 dénár;

— ezen földeken termelt javak után földesúri tized és kilenced;

— hegyvám a szőlőtermés után (huszad és tized);

— valamint a karópénzként említett évi 3 garas. (Ez a földesúri erdő használatát jelentette, amelyből hangsúlyozottan csak a szőlőhegyi birtok számára engedték a karónak és tűzifának használt fa gyűjtését.)

Ez a korábbi, Turinetti-féle szabályozáshoz képest jelentős terheket jelentett, melyeket a szőlőbirtokosok talán még 1751-ben fel sem fogtak. Az 1760. évi, még Festetics Kristóf által tartott úriszék megerősítette a szerződésben foglaltakat. Festetics Kristóf 1768-ban bekövetkezett halála és az elviselhetetlen terhek arra sarkallták a kanizsaiakat és más birtokosokat, hogy 1770-ben újabb kérelemlevelet juttassanak el az új birtokoshoz, Festetics Pálhoz. Sérelmesnek találták a karópénzt, a hegy vámot, mely szerint 20 akó után három akót kellett beszolgáltatniuk (a szőlő akolási technikáját is kifogásolták), a szőlőaljak után járó 10 dénáros járandóságot (akár be van vetve a föld, akár nem), valamint a szőlőaljakban termett javak kilencedét és tizedét is. Különösen a gyümölcsfák után járó földesúri beszolgáltatást, valamint a törköly felhasználásának korlátozását nehezményezték.28 Festetics Pál a

24 Szentmiklósi úriszék iratai.

25 A Milleniumi megyemonográfia szerint a Festeticsek 1733-tól bírták Szentmiklóst és Bagolát. Csánki Dezső (szerk.): Somogy vármegye. Budapest, é. n. 37, 146. E kötet első forrása szerint már 1732-ben adatolható a Festeticsek jelenléte. Korszakunkban Festetics Kristóf (1696—1768) és Festetics Pál (1747-1810) a birtokos.

26 Lásd e kötet 7. számú forrását.

27 Szentmiklósi úriszék iratai. Contractus. Csurgó, 1751. április 2. Másolati példány. Lásd e kötet 6. számú forrását.

28 Szentmiklósi úriszék iratai. Festetics Pálhoz intézett kérelemlevél. Kanizsa, 1770. november 30.

44