Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

kérés a szőlőbirtokosok részéről akkortájt lett volna időszerű. Annak eldöntésére, hogy a kanizsai szőlősgazdák késlekedtek-e a benyújtással, vagy ők ugyan hamar benyújtották, de az uradalmi kancellárián elfektették az ügyet, ez ideig nincsenek adataink. Az eddigi kutatások mindenesetre azt bizonyítják, hogy egy-egy hegytörvénynek a megerősítése vagy új formában való kiadása nem ment egyik napról a másikra. Egyszerűbb esetekben is igénybe vehetett egy-két évet, ha pedig vitás kérdések is voltak, akkor még többet is. A kérdés most már „csak” az, hogy vajon a kanizsai szőlőbirtokosok által 1740-ben vagy esetleg korábban megerősítésre benyújtott artikulusok azonosak voltak-e a rendelkezésünkre álló datálatlan, de mindenképpen 1740 októbere és 1741 októbere között készült 21 pontos másolattal. Vajon az uradalmi kancellárián valóban változatlanul másolták-e át a kanizsaiak által beadott cikkelyeket, vagy ezt megelőzték bizonyos földesúri módosítások, kiegészítések? Mivel mostanáig sem a kanizsai szőlősgazdák által addig használt és legkésőbb 1740-ben megerősítés céljából benyújtott régi artikulusaik eredeti szövege, sem pedig a birtokunkban lévő másolat eredeti példánya nem került elő, erre a kérdésre egyelőre biztos válasz nem adható. A bevezető szöveg utolsó fél mondata,51 valamint a záradék megfogalmazása52 ugyan azt sugallja, hogy itt az uradalom részéről csupán egyszerű átírás és megerősítés történt, ezt mégsem vehetjük biztosra.

Forrásunk problematikájának harmadik ága, hogy ki és mikor eszközölte a benne látható javításokat. Mint fentebb már említettük, javítások a bevezető és záró szövegrészen kívül mindössze nyolc cikkelyben találhatók. Szemügyre véve ezeket, azt tapasztaljuk, hogy szám szerint nagyobbik részük stilisztikai jellegű. Főként egy-egy szó, rag vagy képző beszúrásáról vagy kihúzásáról van szó, ami helyenként értelmezni segít, vagy némileg nyomatékosítja a mondanivalót, de nem változtat az alapszöveg egységes, archaikus stílusán. A javítások szám szerint kisebb része érdemi változtatásokat is tartalmaz (5., 6., 11., 13. számú artikulusok). Ezek a korrekciók egyrészt a házasságtörés, lopás, Isten ellen való káromkodás és alkalmasint vérontással is járó, súlyos verekedések elkövetői számára kiszabandó bírságok ösz- szegének tetemes felemelését jelentik, másrészt viszont bevezetik azt, hogy ezeknek a megemelt bírságoknak az egyharmada ezután a helységet fogja illetni. Az intézkedések a jellegzetes 18. századi földesúri „újítás”-ok közé tartoznak. Ők ugyanis még így is jól jártak, hiszen a megemelt bírságból az egyharmadról való lemondás 31 32

31 „...mely articulusok{na}k [ti. amiket megerősítés végett a földesúr elé terjesztettek]punctumi is, ez alább írt mod szerént következnek".

32 „Látván azért említett bőcsűletes lakosoknak törvénnyel edgyezö kériseket helesnek lennyi, fönt irt articulusbéli punctumokat, 's azokat minden részeiben nem csak hellyben hagyom, és conjirmálom, hanem kezem Írásával és szokott pecsétemmel megh erőséttem, és azoknak megh tartására p(rae}sentibus ki adattatik."

29