Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

Helytartótanács egyik tanácsosává,26 „Fölséges Asszonyunk”, azaz Mária Terézia viszont csak apja, III. Károly halála (1740. október 20.)27 után lépett trónra, eredeti szövegünk — amin most a javítások előtti másolatot értjük — legkorábban 1740 vége felé kerülhetett lejegyzésre. A javítások után a fenti szövegrész így változott meg: „En Tolnay Főstetics Kristoff, Csurgónak és ahoz tartozandoknak örökös ura, Fölséges Septemviralis Táblának edgyik assessora; adom tuttára mindeneknek, az kiket mast vagy jövendőben illethetne..vagyis idő közben kinevezték a hétszemélyes tábla egyik bírájává, ez pedig minden kétséget kizáróan 1741. október 28-án történt.28 A kötetünkben 4. szám alatt közölt új forrás javítások nélküli alapszövegét tehát mindenképpen az 1740. október 20-a és 1741. október 28-a között eltelt egy esztendő alatt kellett hogy papírra vessék.

A következő kérdés az, hogy mivel új artikulusunk néhány cikkelye mutat ugyan némi hasonlóságot a megyei statútum kiadása előtti szövegcsaládoknak az 1. pontban tárgyalt jellegzetes csoportjával, de semmiképpen sem sorolható oda, vajon tekinthető-e egy újonnan megfogalmazott hegytörvénynek, vagy egy korábban már meglévő, de mindeddig ismeretlen típusú szöveg másolata. A fentebb idézett bevezető szöveget tovább olvasva megtudjuk, hogy azon kanizsai lakosok, akik Festetics Kristóf csurgói uradalmához tartozó Szentgyörgyvár, Bagola és Látó nevű hegyeken szőlőket bírtak, azzal a kéréssel fordultak a földesúrhoz, hogy a szőlőhegyek rendjének megtartására szolgáló artikulusaikat confirmálja, és saját kezű aláírásával, továbbá szokott pecsétjével megerősítve adja ki.29 Az artikulusok konfirmálása egyértelműen utal arra, hogy a kanizsai szőlősgazdák már meglévő hegytörvényeiket vitték a földesúr elé, azok megerősítését szerették volna elérni. Vagyis ebből az a nagyon fontos tény következik, hogy a jelzett szőlőhegyeknek már 1740 előtt is voltak artikulusaik.

Eddigi tapasztalataim szerint a helységek meglévő hegytörvényeik megerősítéséért akkor folyamodtak, ha bármilyen okból, de változott a földesúr személye. Mivel Festetics Kristóf az érintett területeket már 1733-ban megszerezte,30 ez a

26 Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. Budapest, 1928. 104.

27 Ember Győző — Heckenast Gusztáv (főszerk.): Magyarország története 1686—1790. Akadémiai Kiadó, Budapest, II. köt. 1240.

28 Szabó Dezső: i. m. 106.

29 „...kanisaj privilegiált városnak nemű némő bőcsűletes lakossal hozzám folyamodván, kinek azon hogy csurgói másságomhoz tartózandó Szent Győrvári és Bagolai, és Látó hegy névő minémű szőlőket bírnak azokban való rend tartására czilozó hegybéli articulussaikat nem csak confirmálnám, de azoknak szentül megh tartására kezem írásával, és szokat pőcsétemmel megh erősítvén ki adnám; mely articulusokina)k punctumi is, ez aláb irt mod szerént következnek."

30 Borovszky Samu (szerk.): Magyarország Vármegyéi és Városai. Somogy vármegye. Budapest, é. n. [1900] 146.

28