Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

4. A Málik László és Málik Anna által 176l-ben visontai szőlőhegyükre és a Kelcz Ignác földesúr által 1764-ben a porrogi szőlőhegyre kiadott artikulusok szövege semmiféle hasonlóságot nem mutat, sem egymással, sem más általunk eddig megismert artikulusokkal. Itt és most egy csoportba kerülésüket csupán az indokolja, hogy ez ideig mindkettő teljesen egyedi megfogalmazásnak tetszik. Egyelőre rokon szövegű hegytörvényeket sem Somogy megyéből, sem más közép- és nyugat-dunántúli vidékről nem ismerünk sem egyik, sem másik esetében, ez a helyzet azonban a későbbi kutatások során még jelentősen megváltozhat.

A Szentgyörgyvári, Bagolai és Látóhegyi artikulusok vizsgálata

A megyei artikulusok törvénybe iktatása előtti időszakból fennmaradt hegytörvényszövegek közül különös figyelmet érdemel az a bevezető és záró sorainak tanúsága szerint Festetics Kristóf által Csurgón kiadott, dátum, aláírás és pecsét nélküli artikulusmásolat, melyet az akkor még Somogyhoz, ma már Zalához tartozó szentgyörgyvári, bagolai és látóhegyi szőlőhegyeken birtokos kanizsai lakosok nyújtottak be a csurgói uradalommal folytatott perük során 1773-ban. {Lásd e kötetben a 4. szám alatt.) A forrás szövege első ránézésre fogalmazvány benyomását kelti. Figyelmesebb tanulmányozás esetén azonban jól látható, hogy az alapszöveg tisztázat, elejétől a végéig egyetlen, méghozzá jól olvasható, nagy kancelláriai gyakorlatra valló kéz írása. Az artikulusok kiadását indokló, rövid bevezető szakasz után 21 számozott cikkely, majd a záróformula következik. Kétség sem férhet hozzá, hogy mind formailag, mind tartalmilag egy szabályos szerkezetű, komplett hegytörvénynek a másolatát tartjuk a kezünkben. A más tollal és tintával készült, nehezen olvasható, rendetlen javítások (betoldások, áthúzgálások és felülírások) egy másik kéztől származnak. Korrekciókat a bevezető szövegrészben, a záróformulában és nyolc cikkelyben találunk, melyek többsége a forrás első felében foglal helyet (1.,

5., 6., 10., 11., 13-, 16., 21.). A nyolcadrét nagyságú füzet, melybe a szöveget írták, kopott, elpiszkolódott, szemmel láthatóan hosszabb időn keresztül használták.

Új artikulusunkkal kapcsolatban egész kérdéscsokor vár megválaszolásra. Az első probléma a darálás, vagyis a forrás keletkezésének időpontja. Erre némi szövegelemzés után viszonylag könnyen választ adhatunk, mivel a betoldások és felülírások ellenére az eredeti szövegrészek is olvashatók maradtak. A forrás bevezető szakaszának első mondata eredetileg így szólt: „En Főstetics Kristóf/, Csurgónak és ahoz tartozandok örökös ura, Főlséges Aszszonyunk Királi Heltarto Tanács{á)nak edgyik tanácsa; adom tuttára mindeneknek, az kiket mast vagy jövendőben illethetne...” Mivel tudjuk, hogy Festetics Kristófot 1736. február 6-án nevezték ki a Pozsonyban székelő

27