Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
1945. 19. A Somssich család levéltárának és könyvtárának pusztulása Sárdon a második világháborúban Még mindig hiányosak azok a veszteséglisták, amelyek a második világháborúban a családi levéltárak és könyvtárak s velük együtt: kastélyaink és kúriáink műkincseinek és képzőművészeti gyűjteményeinek a pusztulását vették számba. Több mint három évtized forgott át azóta az idő kerekén, mégsem akadt egyetlen hazai művelődéstörténészünk sem, aki e pusztulásokat felmérte vagy összegezte volna. Pedig a munka elvégzője hazai művelődéstörténetünk igen jelentős veszteséglistáját állíthatná össze általa. A levéltári, a könyvtári és a múzeumi értékek, műkincsek pusztulásának az időszakasza a háború utáni hónapokra tehető. A kastélyok és a kúriák közelében élő lakosság volt a legtöbb esetben pusztítója ezeknek az értékeknek. Ilyen pusztulás a későbbi években is történt. E sorok írója - a Somogy megyei Múzeum igazgatójával együtt — éppen akkor érkezett 1950-ben a somogytarnócai Széchenyi-kastély udvarába, amikor már csak hatalmas kör alakban voltak láthatók a felgyújtott iratok és könyvek feketén üszkös maradványai, jelezvén a kastélyból kihordott iratoknak és könyveknek az udvaron való elégetését. Az elmondottak kapcsán azonban utalnunk kell arra az emberileg legalábbis érthető gyűlöletre, ami a parasztság bizonyos elemeiben a jogai ellen tanúskodó, a földesúri jogokat biztosító iratok ellen élt és ami a francia forradalomra éppen olyan jellemző volt, mint az 1800. évi, megyénkben lejátszódó inszurgenslázadásra, az 1945-ös földosztással és a háborús cselekményekkel kapcsolatos eseményekre, vagy az 1956-ban a begyűjtési iratok sok helyütt nyilvános elégetésére. Sajnálatos, hogy a vidéki levéltárak és könyvtárak nem tudták a második világháború előtt begyűjteni a családi levéltárak és könyvtárak nagy részét, jóllehet - mint Somogy' megy'e is - jó szándékkal szorgalmazta a családi iratok begyűjtését már a 30-as évek második felében. Még be sem fejeződtek a levéltár átépítési munkálatai Somogybán, amikor Kacskovics Gyula hasznos és értékes kezdeményezése látott napvilágot az Új-So- mogy 1938. évi karácsonyi számában. „Helyezzük letétbe családi levelesládáinkat a megyei levéltárban!” c. figyelemre méltó kezdeményezése már ekkor felhívta a közfigyelmet a családi levéltárak nagyobb megbecsülésére, biztonságosabb megőrzésére és az iratoknak a történészkutatók számára való hozzáférhetővé tételére. A cikk szerzője rámutatott a családi levéltáraknak az idők folyamán ért pusztulásaira, az iratok soraiban keletkezett pótolhatatlan veszteségekre, s azok jövendő sorsát nagy'obb biztonságban látva a megyei levéltárban, mint az egyes családok kastélyaiban és kúriáiban. „Ki merné határozott biztonsággal állítani” - hangzott a második világháború kitörésének bizonytalan légkörében íródott cikk kételye „hogy a szerencse továbbra is kedvezni fog a ma még meglévő becses okmányoknak, régi leveleknek, amelyek egy esetleges elpusztulás esetén soha, semmiféle módon nem pótolhatók”. A cikk írója azt is megnyugtatásként hangsúlyozta, hogy a levéltárban letétként elhelyezett családi levéltárak tulajdonjoga változatlanul a családok kezében marad, 49 1 Somogy Levéltár
