Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
párhuzamos igazgatási tevékenységére is, s még inkább e szerveknél politikailag jóval szerencsésebb töltetű földigénylő és termelési bizottságok politikailag egyre aktívabb és hatékonyabb munkásságára. E községi, főként közigazgatási szervek első - olykor demoralizáltnak is tűnő - jelentései hallatlanul értékes forrásokat tárnak elénk az élet megindulásának - a szó szoros értelmében vett - első lépéseiről. E jelentések tükrözik lényegében a második világháborúban összeomlott uralkodó osztályok politikájának a teljes csődtömegét, s egyben a romokon a valóságos társadalmi erőviszonyoknak és igényeknek megfelelő igazgatási rendszer kialakulását is. Noha a hadműveletek alatt a községi, a járási és a megyei tisztviselők egy része elhagyta az állomáshelyét - részben a katonai szolgálat, részben pedig a hatóságok nyugatra történő kitelepítése következtében - mindazonáltal sok-sok község elöljárósága, bírája és jegyzője - a nép sorsát választva - jóban és rosszban kitartott a lakosság mellett, a helytállás példaképeivé váltak a közigazgatás nem éppen könnyű őrhelyein. 1945. április 7-én, amikor az alispán elrendelte a közigazgatás gépezetének a beindítását a főszolgabíráknak, így rendelkezett: „Miután a mai súlyos háborús viszonyok mellett egy község lakossága sem maradhat vezető nélkül, teljes felhatalmazást adok arra, hogy az ideiglenes távoliét folytán vagy a véglegesen megüresedett községi tisztviselői állásokra a legjobb belátása szerint ideiglenesen helyettest rendeljen ki a járása községi alkalmazottai közül." Két hónap múltán - 1945. július 14-én - már eredményként jelenthette a Közigazgatási Bizottság szerepét betöltő Megyei Nemzeti Bizottságnak az alispán: „A törvényhatóság egész területén a közigazgatás helyreállott, s a viszonyokhoz képest megfelelően működik. A községi képviselőtestületek megalakítása ott, ahol a pártok kellő számban megalakultak, folyamatban van.” A közigazgatási apparátus működtetése mellett az alispán az állam és a megye pénzügyi helyzetének a biztosítása érdekében az adófizetések megkezdését is elrendelte, amelyet kezdetben csak a Vörös Hadsereg által kibocsátott „vörös” pénzzel lehetett eszközölni. Kivételesen a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott „kék” pénzt is elfogadták az adóügyi hatóságok. Kaposvár városa pedig szükségpénz- tár-utalványokat is nyomtatott 50 és 100 pengős címletekben - a Dunántúli Bank Rt.-vel közösen - az aprópénz hiánya felszámolása érdekében. E megyei sajátosság indokai között említenünk kell azt a tényt, hogy7 a megye másik felén a nyilasok még hónapokig adtak ki pénzt, és így az onnan érkező spekulációt akarta a város a szükségpénztár-utalványokkal megelőzni és megfékezni. Mindezeken felül, az élet első lépéseinek megtételén túl a tennivalók rengetege nehezedett a közigazgatás vállára az első napokban a koalíciós pártok, a különféle tömeg-, érdekképviseleti, önkormányzati-, és néphatalmi szervek és bizottságok működésével és működtetésével. E rendkívül sokrétű és sokfelé ágazó tevékenységnek csak ott tudtak eleget tenni a közigazgatási hatóságok, ahol azoknak a vezetői és beosztottai maguk is igenlői voltak - a felszabadult néppel együtt - a történelmi sorsforduló után kialakult új életnek, ahol munkájukat a demokratikus pártok és szakszervezetek tagjaiból alakult új néphatalmi szervek is támogatták. így alakultak és kezdték meg jelentős politikai tevékenységszámba menő munkásságukat - többek között - a 15/1945. M. E. számú rendelet alapján az igazolóbizottságok is. E bizottságoknak a közigazgatási tisztviselőket érintő tevékenysége 1945 nyarára már csaknem befejeződött a megyében. 41
